Színház, Balett / Tánc

A Ringató foglalkozásokon megismertetjük a kisgyermekes családokkal a zenei nevelés lehetőségeit. Célunk, hogy a szülők és a gyerekek átéljék a közös éneklés és játék élményét. Várunk mindenkit, aki maga is úgy érzi, fontos az, hogy a művészet eszközeivel neveljünk, aki szívesen énekel, bővíti a dalkincsét, vagy éppen önmaga bátortalan az éneklésben.

A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.

Gyermektáncházba várjuk az érdeklődőket a Nemzeti Táncszínházban vasárnaponként 10.00-tól 12-ig. A programban moldvai és gyimesi népzene és néptáncok, énekes népi játékok, népmesék, a legkisebbek számára ölbeli játékok. Az esztendő menetét mondókákkal, a népszokások megelevenítésével követjük.

Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a Sors rájuk ró. A Sors, ami néha jót, örömöt, szerelmet, máskor bánatot, halált hoz számukra.

Az ORIGIN c. előadás egy új kezdetről, új indulásról, egy elemi ösztönnel megáldott táncprodukció. Hét fiatal, energetikus női táncművész képviseletében az előadás egy benső univerzumot mutat meg, megtalálva a legőszintébb létezést a színpadon.

Az 1909-ben íródott LILIOM avagy egy csirkefogó élete és halála zsigerből elragadja a nézőket. Egy kis szobalány és egy körhintás legény közötti erőteljes és kaotikus szerelem történetét meséli el. Nyomorúság, nyers érzések, törékenység. A szereplők felelősséget vállalnak sorsukért, és bezárkóznak kudarcaikba, mintha százszor megtennék ugyanazt az utat anélkül, hogy változtatnának rajta.

Korunkban szinte minden a külsőségekről szól. Hogy nézünk ki, mit viselünk, hol lakunk, miket birtoklunk, hová járunk enni, sportolni, nyaralni, milyen státuszt töltünk be a világban az általunk birtokoltak révén. Meghatározzák az identitásunkat.

Fekete István Vuk című meséjének táncszínpadi előadásában megelevenednek a jól ismert figurák: Karak, Vahur, Tás, a „Simabőrű” és még számos mesebeli szereplő mellett természetesen Vuk, akinek játékos, eleven karakterében minden gyerek magára ismerhet. Csalafinta csínytevésein és kalandozásain át a gondoskodó szeretet segítségével fedezi fel az életet.

Nem Kahlo élettörténetét, hanem életútja és művészete által inspirálva egy önálló látványszínházi víziót mutatunk be egy drámai, ám mégis színes és élettel teli világról.

Long: I. Yeonhee-projekt: Tradicionális előadás és moderntánc
Az előadókon és táncosokon kiegészítőként népiütőhangszereket is láthatunk, miközben a színtéren táncolva újragondolják az utcaszínház hagyományos elemeit. A nézőközönség a színtér két oldalán foglal helyet, így mindenki testközelből csodálhatja, ahogy megszűnik a határ a hagyomány és a modernitás, az előadás és a tánc között. Ez az előadás egészen az alapoktól alakítja át a koreai identitást a felbomlás és egyesülés végtelen folyamatában, ehhez felhasználja a tiszta statikus energiát, az ismétlődést és redukciót, a lassúságot és ürességet.

“... mert kézzelfoghatók voltak, de elérhetetlenek, mert jelen lévők voltak, de megragadhatatlanok, …”
(Krasznahorkai László)

Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára,
úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket,
hogy újakat fogadjon el helyükbe." - idézet a Bhagavad-gítából

A Méhek meséje című összművészeti előadás egy interaktív utazásra hív! Réteken és erdőkön át, mocsarakon és sivatagokon keresztül vezetik a méhek az előadás apró nézőit. Ezáltal a gyerekek nem csak nézői, hanem résztvevői és alakítói is lehetnek a történetnek, amely a méhek megmentéséről szól. És hogy miért olyan fontosak a méhek? Az előadás e kérdésen keresztül igyekszik megragadni a földi élet összetett, bonyolult rendszerét, amelyben minden élőlénynek helye és feladata van.

Az estély, amelyet Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalás című darabja ihletett, magával ragadó alkotás a színház és a tánc peremén. Három ember, két társasági hölgy és egy gyíkszerű csábító gyűlnek össze egy külvárosi szobában, amelyről kiderül, hogy maga a pokol is lehet. Fokozatosan, ahogy a kapcsolatok épülnek és bomlanak, a trió ráébred, hogy rögeszméik csapdájában vannak, és örökre egymás mellett maradnak.

Szerelemkert

Szerelmi vágy, szerelmi álom

Emléke, fénye űz feléd,

Keresem az elvesztett édent,

Remények, álmok édenét...

Amikor én rajongó vággyal

Követlek, várlak tégedet,

A multnak álma száll meg akkor:

A mult és az emlékezet...

(Ady Endre: A múltért)

Egy szekrény sok mindent rejthet, különösen akkor, ha rajta keresztül átléphetünk egy másik, mesebeli, varázslatos dimenzióba. A mű főhőse egy játék világban próbál barátokat szerezni, és különféle bábokkal találkozik. Kiderül számára, hogy azoknak ugyanolyan érzelmeik vannak, közöttük ugyanolyan kötődések és kapcsolatok alakulnak ki, mintha emberek lennének, és egyikükkel talán még szerelembe is lehet esni.

Szerelemkert

Szerelmi vágy, szerelmi álom

Emléke, fénye űz feléd,

Keresem az elvesztett édent,

Remények, álmok édenét...

Amikor én rajongó vággyal

Követlek, várlak tégedet,

A multnak álma száll meg akkor:

A mult és az emlékezet...

(Ady Endre: A múltért)

Népmeséink olyan kincseink, amelyek megismertetnek közös hagyományainkkal, emellett kedves bölcsességükkel, színes fantáziavilágukkal, humorral és furfanggal tanítanak, és szinte észrevétlenül segítenek alapvető erkölcsi kérdésekben, a hétköznapi események, problémák feldolgozásában – gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

A Testbe zárt ima táncszínházi produkció az egykori táncművész, Horváth Renátó tragikus hirtelenséggel bekövetkezett bénulásának történetét és az ezzel járó periódusait dolgozza fel.

„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan...” - mondja Zorba, a görög, Nikosz Kazantzakisz önéletrajzi ihletésű regényének ikonikus irodalmi alakja, aki az élet imádatának megtestesítője volt. A történet helyszínét adó falucska elzártságával és vad, kegyetlen szokásaival sajátos atmoszférát kölcsönöz a cselekménynek. Bánatot, gondot felülír azonban a közös tánc, melyet Zorba indít a továbbélés útján. Zorba az őserő legyőzhetetlen képviselője, tánca, a szirtaki, az élni akarás és az élni tudás szimbóluma.

Az emberré lett fabáb, Pinokkió kalandos története egy olyan tanmese, amelyet a világon szinte mindenhol ismernek, felnőttek és gyerekek egyaránt.

Mit hozhat számunkra a jövő?

Ősidők óta az emberiség egyik legégetőbb kérdése, melyre válaszért most az Orákulumhoz fordulunk. Ha nem is vezetnek el minket a világ titkainak megértéséhez, az viszont biztos, hogy a szimbólumok révén értékes felismerésekhez juthatunk.
Az előadás koreográfusa, Tókos Attila és a Budapest Táncszínház közös fúziója egy új, káprázatos táncos egységet alkot, ahol az archaikus körtáncokban rejlő őserő magával ragad bárkit és bármit, ami az útjába kerül.

Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán első közös mesedarabja nem csupán forradalmasította a gyermekeknek szóló néptáncelőadásokat, hanem a szó minden értelmében magyarosított egy világszerte ismert Grimm mesét.

Ismét felnőtt egy tehetséges, új generáció a néptánc iránt komoly elhivatottságot érző alkotók közül. Ezek a fiatal koreográfusok ott vannak a magyar színpadi néptáncművészet élvonalában, de hivatásos táncegyütteseknél eddig alig kaptak lehetőséget, hogy bemutathassák egyedi, csak rájuk jellemző, friss szemléletű műveiket, azt az újszerű látásmódot, amellyel ők a mi közös „régi” kultúránk felé fordulnak.

Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni.

Hinta, hinta, tündérhinta, repül, szárnyal a magasba… Ha az ember hintába ül, rokon lesz a madarakkal, szivárványszín pillangókkal, kitágul a láthatára, a lentet a fent leváltja. Aztán újra ringat a hinta, fel – le – fel -le, ahogy egykor anya karja. Félelmek és szorongások huss eltűnnek, elrepülnek. A tündérhinták táncosokkal nagyon egy húron pendülnek.

A nagy sikerrel bemutatott Rumini című előadásunk után ezúttal is Berg Judit egyik ikonikussá vált kalandregénye elevenedik meg, hogy izgalmas utazásra hívja a gyerekeket. Ezúttal a sok kötetet számláló Lengemesék sorozatból az egyik legérdekesebbet állítottuk színpadra, mely cselekvő szereplővé teszi fiatal közönségünket. Ők szövik majd ugyanis a mese fonalát.

Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.

Nem értjük, megfejthetetlen, mit miért tesz, irritál, de a személyiségében mégis van valami, ami megigéz. Mivel varázsol el bennünket, mivel hat ránk ez a folyton tabukat döntögető, elbűvölő és arrogáns szélhámos?

Sally fejében öt eltérő karakterű nő él, akik nem tudnak egymásról. Sally szorongó, magányosan él. Nola, a kimért elegancia, intellektuális művészlélek. Derry mindig derűs, viccelődő, hetyke. Bella, az érzéki csábító, imád énekelni és táncolni. Jinx, maga a megtestesült düh és agresszió. A flamenco sajátossága, hogy különböző ágai, más-más érzelmet fejeznek ki, így az öt személyiséget egy-egy “palo” hívja életre. A műfaj csak eszköze az üzenetnek, mégis a történet emeli ki annak sokszínűségét.

"Olyanok vagyunk mi is, mint
Az álmok anyagja: kurta életünk
Keretje álom."
(Szász Károly fordítása)

A FrenÁk Társulat legfrissebb produkciójában egy dinamikus, fiatal csapat áll színpadra, melynek kreatív táncosai színes kulturális hátterük és nyelvi különbségeik energiáiból építkezve új alkotói szemlélettel kapcsolódnak a FrenÁk alkotta koncepcióhoz. Az összművészeti, multimediális alkotásban a két, egymást ellenpontozó, egyben egymást kiegészítő rész korunk ellentmondásaira reflektál.