A darab egy közös kísérlet arra, hogy életbevágó vagy éppen alig észrevehető döntéseinkről egy lehetséges térképet készítsünk. Az idő egyidejűségére koncentrálva, kívülállókként tekintve választásainkra. Azokat a koordináta pontokat keressük, amelyekben megszületik a döntés. Majd időben és térben szabadon utazva újra átéljük a következményeket és azok lehetséges változatait.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2019. október 29. kedd, 19:30
Point of no return - Nagy Zoltán
"Az idő a természet módszere a mindennek egyszerre való történésének megakadályozására."
Einstein
A fizikusok és matematikusok szerint az idő fogalma a megfigyelők térbeli viszonyítási pontjától függ. Az idő emberi érzékelése a mozgásban lévő megfigyelők számára eltérő. Ez azt is jelenti, hogy a mozgás az események időbeli sorrendjét is megváltoztathatja.
A darab egy közös kísérlet arra, hogy életbevágó vagy éppen alig észrevehető döntéseinkről egy lehetséges térképet készítsünk. Az idő egyidejűségére koncentrálva, kívülállókként tekintve választásainkra. Azokat a koordináta pontokat keressük, amelyekben megszületik a döntés. Majd időben és térben szabadon utazva újra átéljük a következményeket és azok lehetséges változatait.
A point of no return kifejezést a repülésben használják. Azt a térbeli és időbeli metszéspontot jelenti, ahonnan a gép már nem tud visszafordulni, hogy biztonságosan elérje azt a repteret ahonnan felszállt. A rendelkezésre álló üzemanyag csak a cél eléréséhez elegendő, tehát nincs már vissza, csak előre. Ez a tisztán kivehető pont az időt jelzi számunkra. Azt az időt, ami az emberi képzetben folytonosnak tűnik, holott valójában pontszerű állapotok sokasága.
A darabbankét generáció táncol együtt, megosztva egymással a múlt tapasztalatait és a jövő képzeletét.
Koreográfus: Nagy Zoltán
Táncosok: Gál Eszter, Raubinek Lili, Bakó Tamás, Kelemen Patrik
Dramaturg, szöveg: Zsigó Anna
Zene: montázs, Ifj. Johann Strauss
Fény: Nagy Zoltán
A LÉTEZÉS egy tangó táncszínházi alkotás, amely az emberi élet útját járja be – a fiatalság sodró lendületétől az öregkor csendes belátásáig. A tangóban születik meg ez az utazás, az ölelés intimitásában, a lélek és a test mély kapcsolódásán keresztül.
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.
Az 1909-ben íródott LILIOM avagy egy csirkefogó élete és halála zsigerből elragadja a nézőket. Egy kis szobalány és egy körhintás legény közötti erőteljes és kaotikus szerelem történetét meséli el. Nyomorúság, nyers érzések, törékenység. A szereplők felelősséget vállalnak sorsukért, és bezárkóznak kudarcaikba, mintha százszor megtennék ugyanazt az utat anélkül, hogy változtatnának rajta.
A Hattyúk tavát, a sokak által ismert klasszikus balett verziójához képest másként, más megvilágításban kívántam újrafogalmazni. Az én olvasatomban Siegfried…
„...a Héttorony mélyében fekszik a mérhetetlen kincs, melynek a Barát az őre; bizonyos éjeken látni őt völgyeket áthágó lépéssel, fejével…
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
