"Úgy kell ezt a táncot nézni, ahogy Mirót vagy Hrotkót nézünk, ahogy Murakamit olvasunk, hagyni kell megtörténni, nem kell neki ellenállni."
Læs mere
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Tirsdag, 17. November 2020 19:00
BEMUTATÓ - LOST ...
Kovács Gerzson Péter - TranzDanz
Amikor a jelenben visszatérünk azokra az (időben) elveszett terekre, amelyek éppúgy lehetnek elképzeltek, mint valóságos helyek – úgy reális minden, hogy közben az egész mégis álomszerű. Egy még be nem következett időben való létezés víziójára ugyan ez érvényes. Ez csak látszólag térprobléma, valójában az idő, vagyis az időbe vetett ember problémája. A látszólagos múlt-, jövő-idézés azonban óhatatlanul mégis csak a megtapasztaltakra, azaz a valóságra, vagyis annak emlékeire és a valóság, a személyes valóság részét képező vágyakra épül, miközben az igazit elfedi a játék, a mámor, a csoda érzéki élvezetének öröme és bánata. Itt, a fényutcában egyszerre élünk a jelen, a múlt és a jövő emlékeiben, az elképzeltnek vélt és a megtapasztaltnak tudott valóságban.
Fogalmam sincs, hogyan kell nézni bármit is [mármint művészetet] Gondolom, hagyni kell működni, hagyni kell hatni. Ezek a darabok referenciálisak,természetesen tele vannak utalásokkal a közös hétköznapjainkból, a közös múltunkból, ezek asszociációkat generálnak, ha hagyjuk, és ezek személyessé teszik a befogadást. Aztán egyszer csak mindenki a saját, személyes, csak neki szóló darabot kezdi el írni. Úgy kell ezt a táncot nézni, ahogy Mirót vagy Hrotkót nézünk, ahogy Murakamit olvasunk, hagyni kell megtörténni, nem kell neki ellenállni.
Kovács Gerzson Péter
Táncosok: Csuzi Márton, Ivanov Gábor, Tókos Attila
Zene: Kovács Jeromos
Koreográfus, látványtervező: Kovács Gerzson Péter
A két szereplő kapcsolódni vágyik. Az alapvetően túlélési ösztönből fakadó, pszichológiai és emocionális jólét iránti vágy diktálta elementáris erő nem több ennél: ösztön, ami azonban alakítja emberi kultúránkat, normáinkat, értékeinket, és ami nélkül elképzelhetetlen nyelvi és kognitív fejlődésünk.
Egy különleges utazásra invitáljuk nézőinket nemzetközi koreográfusaink vezetésével.
Amióta a Paradicsomban a magányán búsongó Ádámnak ügyesen társat, vagyis „oldalbordát” barkácsolt a Jóisten, a világ rendje, hogy az ember ne éljen egyedül. Ugyanakkor, bármilyen közel kerüljön is hozzánk valaki, nem mindig könnyű nap nap után együtt lenni vele. Életszövetségünk olykor kiállja az idő próbáját, és a kezdeti fogadalomhoz híven „holtomiglan-holtodiglan” lesz belőle, máskor megborul egy rosszul nyomott fogkrémen, vagy be nem vallott horkoláson.
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj…
Shakespeare egyik legismertebb vígjátéka egyben keserédes dráma a szerelem természetéről. Fiatalok vesznek el egy elvarázsolt erdőben, és miközben párjukat keresik,…
Timár Sándor Kossuth-díjas koreográfus, táncfolklorista, táncpedagógus, a Nemzet Művésze meghatározó szerepet játszott a 20. század második felének magyar táncművészeti életében.
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
