Színház

Rumini először a táncszínpadon, az Inversedance Társulat előadásában

A Spid_er következetes lépcső abban a tudatos építkezésben, ahol FrenÁk koncepciója mentén fiatal alkotók – ezúttal táncművészek és akrobaták – hozhatják létre rövid, fragmentszerű alkotásaikat egy egységes rendszeren belül, amelyek organikusan szerveződnek egymásból-egymásba egy egységes előadássá.

A Credo-t 1968. November 16-án mutatták be Tallinban. A mű Pärt karrierjének legfontosabb és legdrámaibb kollázs darabja. Disszonancia és lárma uralja a schonbergi értelemben vett expresszionizmus jegyében.

Hol a határ szerelem, szenvedély és birtoklási vágy között? A szenvedélyes szerelem alapvetően eszement állapot? Carmen érzékiségét megjeleníteni, érzelmeinek vad hullámzását táncban megfogalmazni nagyszerű lehetőség.

Fekete István Vuk című meséje ez idáig még sosem kelt életre táncszínpadon, most azonban mesejátékunkban megelevenednek a jól ismert figurák, Karak, Vahur, Tás, "A sima bőrű", és még számos mesebeli szereplő mellett természetesen Vuk, akinek játékos, eleven karakterében minden gyerek magára ismerhet.

A Győri Balett bemutatója a világirodalom egyik leghíresebb románca, az Anna Karenina táncszínházi adaptációja lesz, melyet Velekei László Seregi- és Harangozó-díjas koreográfus állít színpadra. A Tolsztoj klasszikus művén alapuló koreográfia középpontjában Anna, a tragikus sorsú asszony áll, az ő szenvedélyes szerelmét, vívódásait és anticipált bukását ülteti át együttesünk a tánc nyelvére.

Gyermektáncházba várjuk az érdeklődőket a Nemzeti Táncszínházban vasárnaponként 10.00-tól 12-ig. A programban moldvai és gyimesi népzene és néptáncok, énekes népi játékok, népmesék, a legkisebbek számára ölbeli játékok. Az esztendő menetét mondókákkal, a népszokások megelevenítésével követjük.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Mátyás királyról szólómesék és történetek birodalmába hívja a nagyobbacska gyerekeket. A tanulságos történetek elmesélése során segítségünkre lesz Mátyás király udvari történetírója (vagy inkább okos udvari bolondja?), a híres Galeotto Marzio.

Az este első felében látható Carmen olyan alapvető emberi érzelmeket vesz górcső alá, mint szerelem, szerelemféltés, féltékenység, vágy, csábítás, valamint férfi és nő között létrejövő dominancia. Az ezt követő Szeszély című, humorral telített darab emberekről szól, akik szakadatlan küzdenek a beilleszkedéssel és folyton racionálisan igyekeznek viselkedni. Az este utolsó előadása, az Aritmia - ami orvosi kifejezéssel élve szívritmus-zavart jelent - ez esetben metaforának tekintendő: életünket harmónia és diszharmónia, ritmus és aritmia (azaz a normálisnak, megszokottnak tekintett ritmus megváltozása, megtörése) jellemzi.

“... mert kézzelfoghatók voltak, de elérhetetlenek, mert jelen lévők voltak, de megragadhatatlanok, …” (Krasznahorkai László)

A Zsuráfszky művészházaspár közös alkotói estje.

A Naplegenda című táncos produkcióval az alkotók egészen eredeti, eddig nem látott látvány- és hangzásvilágot hoztak a hazai és a külföldi táncszínházi előadások világába.

Ebben a műsorban azok lépnek fel,akik ragyognak, de legalábbis ragyogni igyekeznek. Ma talán még csak csillagocskák, de ők a jövő csillag-reményei! Tavaszi gálaestünk a művészképzésből válogat: az épp’ csak tanulmányaikat kezdők és a diploma előtt állók, a háziversenyen díjazottak és a már nemzetközi fórumokon is bizonyítottak követik egymást.

"Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak." Szophoklész: Antigoné (523)

Az a „szentély”, ahol a társulás tagjai tisztelik a spirituális értékeket és az univerzum törvényeit, ahol óvják a természetet és őrzik a kultúrát, nagy becsben tartják saját gyökereiket, megélve a jelent, de nem feledve a múltat. E régmúlt értékrendszer találkozása a jelennel, azaz a most-tal. Ez az én agorám. Tiszta tánc, dimenziók komponálása, ritmizált elegancia.

A Győri Balett felkavaró bemutatóra készül, melyben két hazai koreográfus alkotásait láthatják a nézők. A társulat egységére fókuszáló és a csoportdinamikára építő alkotó, Fodor Zoltán most Chaos című darabjával forgatja fel táncszínpadot. Az est második felében látható produkció Virginia Woolf írónő betegségének küzdelméről, majd annak feladásáról szól. Lukács András érzékeny finomsággal meséli el a történetet The Waves című művében.

Bozsik Yvette Társulat: Antigoné

A SILVER SWAN egy szerelmét kereső fiatalemberről szól, akinek útja tiltások, árnyak és ismeretlen vágyak labirintusán át vezet. Valami rendre közé és kiválasztottja közé áll – és ami elválasztja őt szerelmétől, az egyszerre félelmetes és csábító.

A Ritmusképletek táncfilmre záróvetítésén a táncfilm szakma egyik legmeghatározóbb alakjának munkásságába kapunk betekintést. A 2021-es budapesti Táncfilm Workshop kiemelt szakmai vendége Thierry De Mey zeneszerző, rendező, aki a programba Anne Teresa De Keersmaeker (Rosas), Wim Vandekeybus és Michèle Anne De Mey koreográfuskkal készített filmjeiből válogatott.

A Ringató foglalkozásokon megismertetjük a kisgyermekes családokkal a zenei nevelés lehetőségeit. Célunk, hogy a szülők és a gyerekek átéljék a közös éneklés és játék élményét. Várunk mindenkit, aki maga is úgy érzi, fontos az, hogy a művészet eszközeivel neveljünk, aki szívesen énekel, bővíti a dalkincsét, vagy éppen önmaga bátortalan az éneklésben.

A Ritmusképletek táncfilmre sorozat második vetítése a táncfilmet elemeli a klasszikus értelmezéstől, nagyobb teret engedve a különböző testábrázolásoknak, a hétköznapi mozdulatok koreográfiájának, a test és tér különleges együttállásainak.

A produkció fókuszában egy széthulló család áll (gyerekeit egyedül nevelő anya, útkereső kamaszfiú, szkeptikus kamaszlány és távollevő apa) Az ő történetükön keresztül gondolkodunk közösen, a 12-14 éves résztvevőkkel arról, hogyan őrizze meg az emberségét (és a gyerekségét) valaki egy széthulló családban.

A Bozsik Yvette Társulat új, felnőtteknek szóló bemutatója a Nemzeti Táncszínház felkérésére, a világhírű román-francia író, Matei Visniec groteszk drámája nyomán készült.

A Bozsik Yvette Társulat új, felnőtteknek szóló bemutatója a Nemzeti Táncszínház felkérésére, a világhírű román-francia író, Matei Visniec groteszk drámája nyomán készült.

A Kucok egy színházi előadás és egy kreatív mozgásos-zenés foglalkozás keveréke, 3-7 éves kor között ajánlott.

Az Inversedance Társulat előadásában az operairodalom egyik legszebb és legtöbbet játszott művét, Giacomo Puccini Bohémélet című operáját állítja táncszínpadra.

Eredetünkben egyek voltunk, a teremtett világban egységre vágyik mindenki.

A világ furcsa haláltáncot jár. A bolygón végigsöpör(t) egy járvány. Bezárkóztak az országok. Kiürültek az utcák, a városok. Megteltek a kórházak, a halottaskocsik. Megváltozott a létünk.

Magdalena Abakanowicz művészete kivételes és egyedülálló. Életműve hihetetlen komplexitása ellenére egylényegű alkotóművészet. A világ számos táján elhelyezett, több ezer művet számláló alkotásai egy monumentális, világra szóló mű-együttes részeit képezik.

A külső jel, a látható változás mögött ott búvik a szemmel láthatatlan belső átalakulás. Az előadás két táncos teste csupán egyetlen személyt jelez. A nemzetközi színpadokat bejárt és elismert két művész, Christine Bonansea francia-amerikai alkotó kortárs tánca és Batarita koreográfus butohja kapcsolódik a darabban, átívelve a témát.

Nehezen találnánk nemzeti történelmünk zivataros félmúltjában olyan legendás alakot, mint Wittelsbach Erzsébet királyné, az európai királyi udvarok leggyönyörűbb hölgye, akit a magyarok – bajor származása ellenére is – magyarnak tartottak, rajongó szeretettel öveztek és szívükbe fogadtak.

Valóban ez és csakis ennyi lenne a teljes valóság, az amit látunk, hallunk, érzékelünk a világból? Biztosak lehetünk ebben? Aligha. A legkülönbözőbb tudományágak kutatóinak ma már mély meggyőződése, hogy mindaz, amit felfogni képesek vagyunk a világból, az csak egy kicsinyke szelete a valóságnak. Állítják, hogy mi csak vevőkészülékek vagyunk a frekvenciák tengerében, és hogy a mélyben minden összefügg egymással, hogy lényegében a fizikai valóság csak egy illúzió, egy óriási holografikus tér, amelyet ráadásul gondolataink alakíthatnak is, nem csak passzív szemlélői vagyunk, lehetünk. A kutatók szerint emlékeinket nem neuronok tárolják, hanem idegi impulzusokba vannak kódolva, és agyunk tulajdonképpen egy holografikus könyvtár, amely így válik képessé a sok milliárd bitnyi emlék tárolására. Egy ilyen holografikus valóságban tulajdonképpen minden egy, minden agy a nagy egész része, minden szétválaszthatatlanul összefügg egymással, az ember és az őt körülvevő tárgyak is egyek, így a telepátia vagy a telekinézis sem csoda, hanem e mindent magába olvasztó valóság magától értetődő része.

Előadásunk igazi táncművészeti csemege, amiben több meghívott alkotó művét is láthatja a nagyérdemű. Különféle stílusok jelennek meg a színpadon, sokszínű világ tárul elénk - együtt mégis különösen erős hatást adnak. Különböző képekbe, világokba, mozgásrendszerekbe kerülünk bele, egyikből lépünk át a másikba, mindegyik mű különálló egység, mindegyik más és mégis hasonló: a tánc szépségén, élvezetén át szólnak hozzánk. Zachár Lóránd, Radoslav Piovarci és Nemes Zsófia munkáit állítjuk színpadra

A Hamupipőke a Grimm–fivérek egyik legismertebb meséje jámborságról és gonoszságról, hatalomvágyról és becsületről, ármányról és hűségről. Hamupipőke egy bálban, tánc közben ismeri meg a Herceget, s előadásunk is tánccal, zenével meséli el történetüket.

A kortárs Don Quijote olyan ember, aki megtévesztett, csalódott, és egy ironikus, gondtalan álmodozóból tragikus karakterré alakul át. Sancho Panza adja a vándorló lovag a történetének alapját, ám az előadás a bátorságról szól, és hogy az ember küzdjön a csalódás ellen, amellyel szembesül a valóság előtt.