Trianon nemzeti tragédiánk, amelynek századik évfordulójára készülünk. Hazánk történelmének olyan sorsfordító pillanata, amelyhez fogható tragédiát kevés nemzet élt meg a legújabb kori történelme során. A századik évforduló szimbolikus erővel bír, különösen azon tény miatt, hogy hazánk és nemzetünk megcsonkítása nemcsak nekünk jelent sokat, hanem azon utódállamoknak is, akik – velünk ellentétben – nyertesei voltak az I. több
Nemzeti tragédiánk századik évfordulójára a Székesfehérvári Balett Színház olyan táncdrámával készül, amely dráma érzékenyen reflektál a trianoni drámai történelmi eseményre. A táncdráma, az egyénre kivetítve jeleníti meg történelmünk sorsdöntő, drámai eseményét. Kollektív nemzeti drámánk, családok életeit, emberi kapcsolatokat, szerelemeket dúlt fel és döntött romba, nyomorított meg lelkiekben.
A Székesfehérvári Balett Színház „Fantomfájdalom” címet viselő táncdrámája, a zene, a mozdulat, a tánc erőteljes kifejező erejének egysége révén, egy szerelemi kapcsolatot górcső alá téve ad költői keresztmetszetet a drámai események hatásmechanizmusáról. Az egyénre kivetítve jeleníti meg a történelem nagy „óceánjának” viharát és a kortárs táncművészet gazdag és kifejező eszköztárával rajzolja meg, hogy a történelem felkorbácsolt tengere miként képes ketté törni kisebb és nagyobb „hajókat”.
A táncdráma alapját egy baráti kapcsolat képezi. Az I. világháborút megelőzően egy székesfehérbári és egy nagyváradi fiatalember barátságot köt a kadétiskolában. Egymás családjának többszöri meglátogatása azt a furcsa, de nem egyedülálló helyzetet teremti meg, hogy egymás rokonaivá is válnak, hiszen mindkét fiatalember beleszeret a másik húgába, s a kitartó udvarlások meghozzák a gyümölcseiket: feleségül veszik egymás lánytestvéreit. A nagyváradi lány Székesfehérvárra, a fehérvári Váradra költözik. A fiatalok boldog életét, a gyermekvárás és -nevelés örömeit a háború töri ketté, mindkét fiatalembert besorozzák: egyikőjüket a nagyváradi 4. gyalogezredbe, a másikójukat a 17-es székesfehérvári gyalogezredhez. A sors iróniájának köszönhetően a két ezred egy-egy hadosztálya egymás mellett harcolt, s a két fiatalember a csaták során egymás mellé került.
A tánc során megjelennek a békeidők, a besorozás-bevonulás, a harcok és a harc közbeni szabadságolások (a lopott idejű boldogságok) időszakai és pillanatai. A történet második felében kiderül, hogy a háború első felében elveszti az életét az egyik férfi, gyakorlatilag az egykori diáktársa, barátja, s egyben sógora kezében végzi be földi pályáját, aki innentől fogva lelkileg összetörve, magányosan vonszolja magát a csatamezőkön. A háború utolsó pillanatáig életben marad, de sajnos a végén tragikus sorsa megpecsételődik, ő sem tér haza szeretteihez. A darab záró részében a háború és a békediktátum után látjuk az özvegyen maradt feleségek táncát, akikhez csatlakoznak a gyermekeiket vesztett szülők és az unokák. Valójában ők ketten az idegenek, hiszen mindketten egy idegen városban rekedtek, két külön országban maradtak, s mint menyek, egykori férjeik szüleivel és árván maradt gyermekeikkel kénytelenek élni, s közöttük mély szakadékként tátong a mesterségesen meghúzott új államhatár. A hazavágyás, s ugyanakkor az új otthonban való maradás kétségbeesett vergődése a táncdarab záró jelenete.
A cselekmény révén képet kaphatunk arról a drámai élményről, hogy a szerelmi, szülői és gyermeki kapcsolatok miként szakadnak szét a háború miatt, és az igazságtan békekötéssel szétszabdalt ország sorsa miatt.
Székesfehérvári fiú: Dario Erguido García-Blanco
Nagyváradi fiú: Filippo Cosso
Nagyváradi lány: Cristina Porres Mormeneo
Székesfehérvári lány: Céleste Icket
Nagyváradi lány édesapja: Mattia Massa
Székesfehérvári lány édesanyja: Morgane Chabiraud
Székesfehérvári lány édesapja: Julián Rico Engel
Eskető pap: Piotr Ziolkowski
Őrmester: Jelle-Johannes Hendrix
Katonák: Tae Sone, Nina Sninská, Viktória Lacová, Michela Piccinini, Boldizsár BlankJelle-Johannes Hendrix, Dario Erguido García-Blanco, Filippo Cosso, Julen García Riesco, Piotr Ziolkowski
Rendező-koreográfus: Egerházi Attila
Zeneszerző: Kocsák Tibor
Librettó: L. Simon László
Jelmezterv: Szelei Mónika
Díszletterv: Egerházi Attila
Díszlet kivitelezés: Bajkó György
Média munka: Falvay Miklós
Fényterv: Egerházi Attila
Koreográfus asszisztens és próbavezető balettmester: Cristina Porres Mormeneo
Hangszerelte: Bíró Rudolf és Kemény Gábor
Közreműködik: Óbudai Danubia Zenekar
Karmester: Kocsák Tibor
Zenei rendező: Tóth Ibolya
Hangmérnök: Bohus János
Digitális montírozó: Boros Ádám
Producer: Pál Gábor
Gyermektáncházba várjuk az érdeklődőket a Nemzeti Táncszínházban vasárnaponként 10.00-tól 12-ig. A programban moldvai és gyimesi népzene és néptáncok, énekes népi…
“... mert kézzelfoghatók voltak, de elérhetetlenek, mert jelen lévők voltak, de megragadhatatlanok, …” (Krasznahorkai László)
Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
