Trianon nemzeti tragédiánk, amelynek századik évfordulójára készülünk. Hazánk történelmének olyan sorsfordító pillanata, amelyhez fogható tragédiát kevés nemzet élt meg a legújabb kori történelme során. A századik évforduló szimbolikus erővel bír, különösen azon tény miatt, hogy hazánk és nemzetünk megcsonkítása nemcsak nekünk jelent sokat, hanem azon utódállamoknak is, akik – velünk ellentétben – nyertesei voltak az I. Læs mere
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Lørdag, 01. Marts 2025 19:00
Nemzeti tragédiánk századik évfordulójára a Székesfehérvári Balett Színház olyan táncdrámával készül, amely dráma érzékenyen reflektál a trianoni drámai történelmi eseményre. A táncdráma, az egyénre kivetítve jeleníti meg történelmünk sorsdöntő, drámai eseményét. Kollektív nemzeti drámánk, családok életeit, emberi kapcsolatokat, szerelemeket dúlt fel és döntött romba, nyomorított meg lelkiekben.
A Székesfehérvári Balett Színház „Fantomfájdalom” címet viselő táncdrámája, a zene, a mozdulat, a tánc erőteljes kifejező erejének egysége révén, egy szerelemi kapcsolatot górcső alá téve ad költői keresztmetszetet a drámai események hatásmechanizmusáról. Az egyénre kivetítve jeleníti meg a történelem nagy „óceánjának” viharát és a kortárs táncművészet gazdag és kifejező eszköztárával rajzolja meg, hogy a történelem felkorbácsolt tengere miként képes ketté törni kisebb és nagyobb „hajókat”.
A táncdráma alapját egy baráti kapcsolat képezi. Az I. világháborút megelőzően egy székesfehérbári és egy nagyváradi fiatalember barátságot köt a kadétiskolában. Egymás családjának többszöri meglátogatása azt a furcsa, de nem egyedülálló helyzetet teremti meg, hogy egymás rokonaivá is válnak, hiszen mindkét fiatalember beleszeret a másik húgába, s a kitartó udvarlások meghozzák a gyümölcseiket: feleségül veszik egymás lánytestvéreit. A nagyváradi lány Székesfehérvárra, a fehérvári Váradra költözik. A fiatalok boldog életét, a gyermekvárás és -nevelés örömeit a háború töri ketté, mindkét fiatalembert besorozzák: egyikőjüket a nagyváradi 4. gyalogezredbe, a másikójukat a 17-es székesfehérvári gyalogezredhez. A sors iróniájának köszönhetően a két ezred egy-egy hadosztálya egymás mellett harcolt, s a két fiatalember a csaták során egymás mellé került.
A tánc során megjelennek a békeidők, a besorozás-bevonulás, a harcok és a harc közbeni szabadságolások (a lopott idejű boldogságok) időszakai és pillanatai. A történet második felében kiderül, hogy a háború első felében elveszti az életét az egyik férfi, gyakorlatilag az egykori diáktársa, barátja, s egyben sógora kezében végzi be földi pályáját, aki innentől fogva lelkileg összetörve, magányosan vonszolja magát a csatamezőkön. A háború utolsó pillanatáig életben marad, de sajnos a végén tragikus sorsa megpecsételődik, ő sem tér haza szeretteihez. A darab záró részében a háború és a békediktátum után látjuk az özvegyen maradt feleségek táncát, akikhez csatlakoznak a gyermekeiket vesztett szülők és az unokák. Valójában ők ketten az idegenek, hiszen mindketten egy idegen városban rekedtek, két külön országban maradtak, s mint menyek, egykori férjeik szüleivel és árván maradt gyermekeikkel kénytelenek élni, s közöttük mély szakadékként tátong a mesterségesen meghúzott új államhatár. A hazavágyás, s ugyanakkor az új otthonban való maradás kétségbeesett vergődése a táncdarab záró jelenete.
A cselekmény révén képet kaphatunk arról a drámai élményről, hogy a szerelmi, szülői és gyermeki kapcsolatok miként szakadnak szét a háború miatt, és az igazságtan békekötéssel szétszabdalt ország sorsa miatt.
Székesfehérvári fiú: Dario Erguido García-Blanco
Nagyváradi fiú: Filippo Cosso
Nagyváradi lány: Cristina Porres Mormeneo
Székesfehérvári lány: Céleste Icket
Nagyváradi lány édesapja: Mattia Massa
Székesfehérvári lány édesanyja: Morgane Chabiraud
Székesfehérvári lány édesapja: Julián Rico Engel
Eskető pap: Piotr Ziolkowski
Őrmester: Jelle-Johannes Hendrix
Katonák: Tae Sone, Nina Sninská, Viktória Lacová, Michela Piccinini, Boldizsár BlankJelle-Johannes Hendrix, Dario Erguido García-Blanco, Filippo Cosso, Julen García Riesco, Piotr Ziolkowski
Rendező-koreográfus: Egerházi Attila
Zeneszerző: Kocsák Tibor
Librettó: L. Simon László
Jelmezterv: Szelei Mónika
Díszletterv: Egerházi Attila
Díszlet kivitelezés: Bajkó György
Média munka: Falvay Miklós
Fényterv: Egerházi Attila
Koreográfus asszisztens és próbavezető balettmester: Cristina Porres Mormeneo
Hangszerelte: Bíró Rudolf és Kemény Gábor
Közreműködik: Óbudai Danubia Zenekar
Karmester: Kocsák Tibor
Zenei rendező: Tóth Ibolya
Hangmérnök: Bohus János
Digitális montírozó: Boros Ádám
Producer: Pál Gábor
A két szereplő kapcsolódni vágyik. Az alapvetően túlélési ösztönből fakadó, pszichológiai és emocionális jólét iránti vágy diktálta elementáris erő nem több ennél: ösztön, ami azonban alakítja emberi kultúránkat, normáinkat, értékeinket, és ami nélkül elképzelhetetlen nyelvi és kognitív fejlődésünk.
A végzős évfolyam három év különféle tánctechnikai alapozást követően a negyedik évében mesterkurzusokon csiszolta a tudását. Az egyetem kitűnő mesterein felül megismerkedhettek a hazai táncélet meghatározó alkotóival, társulatvezetőivel. Az ötödik évük első hónapjait, hazai és külföldi partneriskoláknál, műhelyeknél, együtteseknél töltötték, így bemutatkozhattak nemzetközi szinten is.
Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának,…
Bozsik Yvette szólóelőadása Mineko Iwasakinak, az Egy gésa emlékiratai című világhírű könyv és film főhősnőjének, A gésák gésája című önéletrajzi…
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
