A Bozonok című táncelőadásban Mándy Ildikó Társulata vibrálóan könnyed, máskor gravitációtól súlyos, lüktető energiával tölti meg a teret, a mozgásanyagot filmes megoldásokkal társítja, mellyel szinte beszippant a darab kiindulópontját jelentő részecskefizika megfoghatatlan világába. A háttérvetítés szerves része az előadásnak, támpont, egyfajta origó, amely alátámasztja a táncosok mozgását, így válik a darab összművészeti alkotássá. több
„Ősz van szeretlek.
Lila levél lengedez
nem is hallja meg.
Ki voltál tegnap?
vad suttogó simítás
nyár volt emlékszem.
Remegő részecske
már nem is vagyok veled
keress Istennél.” (R.T.)
A Bozonok című táncelőadásban Mándy Ildikó Társulata vibrálóan könnyed, máskor gravitációtól súlyos, lüktető energiával tölti meg a teret, a mozgásanyagot filmes megoldásokkal társítja, mellyel szinte beszippant a darab kiindulópontját jelentő részecskefizika megfoghatatlan világába. A háttérvetítés szerves része az előadásnak, támpont, egyfajta origó, amely alátámasztja a táncosok mozgását, így válik a darab összművészeti alkotássá.
A rendező-koreográfus, Mándy Ildikó a mindenség megismerésére, illetve megismertetésére tesz kísérletet. Természetesen végtelenül szubjektív módon, és leginkább kérdéseket feltéve, hiszen nincsenek univerzális válaszok. Nem is lehetnek.
Mik vagyunk? Honnan jövünk? Hová tartunk, és merre megyünk?
Ki vagyok én? A nagy kérdés, amely mindannyiunkat foglalkoztat. Előbb vagy utóbb minden ember elgondolkozik élete során ezen. Ki-ki másképpen fogja megközelíteni a problémát. Nekifuthatunk spirituális szempontból, befele figyeléssel, vagy kifele nyitással, tapasztalatszerzéssel, a világ megismerésével. És megközelíthetjük tudományos szempontból is. A Földön végzett számtalan kutatás legáltalánosabb motivációja; a kíváncsiság, és a törekvés, hogy a megértsük magunkat, és a világunkat.
A Bozonok előadás abból a történelmi felfedezésből indul ki, amely a Higgs-bozon létezésének bizonyítása volt. Legtöbbünknek, laikusként szinte felfoghatatlan, hogy mit jelent ez, pedig fizikai szinten a Higgs-bozon nélkül semminek nem lenne tömege, és az Univerzumban nem lenne egyetlen fizikai objektum sem. A Higgs-bozon története megtanít bennünket arra, hogy ha valamit fizikai módszerekkel nem tudunk kimutatni, még nem feltétlenül jelenti azt,hogy az nem is létezik. Valami ott lehet a háttérben akkor is, ha (még)nincs bizonyítékunk a jelenlétéről.
A létezés filozófiája nem eltáncolható. Azonban a fizikai valóságot, a testek, a részecskék mozgásait, egymásra hatásait meg tudjuk megjeleníteni a tánc nyelvén. Ezek a mozgások, kapcsolódások csoporthullámok átvitt értelemben létünkre, kapcsolatainkra ugyanúgy jellemzőek. Az öt táncos mozgása, egymáshoz valóviszonya, mozdulataik rajzolatai, esetlegességükben mégis valószínű találkozási pontjainak sorában kifejezve az univerzum körforgásáról, elemi szintű vonzás-taszításról, kölcsönhatásokról szól. Ilyen módon olvashatók ki az emberi kapcsolódások különböző lehetőségei a táncban kifejezett kötődésekből.
Zene / Music: IAMYANK
Videóinstalláció / Video: Spitzer Fruzsina, Ruzsa Dénes
Jelmez / Costumes: Mosolygó Anna
Fény / Lighting: Vajda Máté
Alkotók-előadók / Creator-performers: Cseh Hajnalka, Eva Mora, Guzmics Petra, Frank Rebeka, Szeles Ildikó
Munkatársak / With the participation: Bakonyi Jusztina, Jójárt Barbara, Morcz Fruzsina, Pálinkás-Molnár Mónika, Pálosi István, Raczkó Tamás
Rendező, koncepció / Direction and concept by Mándy Ildikó, Harangozó Gyula-díjas koreográfus
Két ember egy pontban összeér. Ez a pont most már közös, itt találkoznak. Megérintődnek. Megérintve lenni annyi, mint valami kivételesen…
Mediterrán életérzés a szilveszteri éjszakában. Ezúttal az Andalúziából származó flamencót latin dallamokkal és a latin-jazz ritmusaival fűszerezzük. A tánc és…
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
