Teatr, Balet / Taniec

Dénes klasszikus balett hallgató, társaival együtt kisgyerekként került ebbe a szigorú és különleges világba, alig ismeri az iskola falain túli valóságot. Az utolsó előtti évben váratlanul eltűnik az iskolából Barna, a legjobb barátja. Miközben Dénes megpróbálja kideríteni, mi történt a fiúval, belső utazásra indul, amelyen szembe kell néznie önmagával, jó döntés hozott-e, amikor egész életét a balettra tette fel.

"Régóta szeretnék az önismeret kusza útvesztőjében eligazodni, vagy legalábbis értelmet találni tetteimnek, reakcióimnak… ezek ugyanis régről bevésődött, automatikus válaszok. Generációkon át a berögződött mintákat rekonstruáljuk, éljük át újra és újra, apróbb változásokkal… ezeken a bevésett mintákon lenne érdemes elindulni, felfejteni és végül letenni ezeket a transzgenerációs csomagokat.

Két megtévesztően hasonlatos bőrönd nem a megfelelő kezekbe kerül. Ezzel egy bonyodalmakkal teli kalandos utazásra indulnak szereplőink, ahol nem kerüli el őket a sok félreértés és komikus helyzet, hiszen mindenki másnak hiszi a másikat, mint aki az valójában.

A 20 éves fennállását ünneplő Gangaray Dance Company legújabb produkciója, a Down, egy misztikus utazásra invitálja a nézőket az érzelmek mélységeibe. A történet nélküli darab a zene erejével ragadja magával a közönséget, a Gangaray Experimental Music hipnozikus dallamai pedig megelevenednek a táncművészek lenyűgöző mozdulataiban. A női energia által vezérelt koreográfia a Gangaray védjegyévé vált lendülettel és eleganciával repíti a nézőket egy különleges élménybe.

A Ringató foglalkozásokon megismertetjük a kisgyermekes családokkal a zenei nevelés lehetőségeit. Célunk, hogy a szülők és a gyerekek átéljék a közös éneklés és játék élményét. Várunk mindenkit, aki maga is úgy érzi, fontos az, hogy a művészet eszközeivel neveljünk, aki szívesen énekel, bővíti a dalkincsét, vagy éppen önmaga bátortalan az éneklésben.

A Pulcinella című táncszínházi előadás a commedia dell’arte hagyományaira épít, mely a műfaj mozgásvilágát táncszínházi eszközökkel ötvözi, így a gesztusok és a fizikai kifejezésmód még hangsúlyosabbá válik.

Timár Sándor Kossuth-díjas koreográfus, táncfolklorista, táncpedagógus, a Nemzet Művésze meghatározó szerepet játszott a 20. század második felének magyar táncművészeti életében.

Gyermektáncházba várjuk az érdeklődőket a Nemzeti Táncszínházban vasárnaponként 10:00-tól 11:30-ig. A programban moldvai és gyimesi népzene és néptáncok, énekes népi játékok, népmesék, a legkisebbek számára ölbeli játékok és kézművesség szerepelnek. Az esztendő menetét mondókákkal, a népszokások megelevenítésével követjük.

A Hattyúk tavát, a sokak által ismert klasszikus balett verziójához képest másként, más megvilágításban kívántam újrafogalmazni. Az én olvasatomban Siegfried egy meghasadt tudatú fiatalember, akit gyermekkori, édesanyjával való viszonyából eredő traumái fogva tartanak.

KitchWald a szépséggel és titkokkal teli mágikus erdő, a káosz és a rendbe vezető út, amely egyszerre csábít és riaszt, kelti a megnyugvás és a nyugtalanság érzését.

Carmen a szabadság szimbóluma. Története az olthatatlan vad szerelem drámája.

Egy tájkép különböző korok lenyomatait őrzi, koncentrálódik benne az ábrázolt táj múltja és jelene, a természet adta letisztult formák. Elmondható ez a táncos testéről is, amelyre a művész élettapasztalatainak gazdagodása kifejezetten jótékony hatás bír: növeli metamorfikus képességét, életenergiáit felerősíti, koncentráltabbá és kifejezőbbé teszi. Eltűnnek belőle a felesleges mozdulatok, sallangmentessé válik, különleges esztétikai értékre tesz szert. A táncban önmagára találó test az élet elevenségnek reprezentánsa, annak sűrű és tömény koncentrátuma.

Az Élő Táncarchívum előadásainkban követve a fáradhatatlan néprajzkutató, Martin György táncfilmezéseinek útvonalát, ezúttal Kalotaszeg cifra vidékére látogatunk.

Korunkban szinte minden a külsőségekről szól. Hogy nézünk ki, mit viselünk, hol lakunk, miket birtoklunk, hová járunk enni, sportolni, nyaralni, milyen státuszt töltünk be a világban az általunk birtokoltak révén. Meghatározzák az identitásunkat.

A Közép-Európa Táncszínház társulata az óvodás és kisiskolás korosztályt célozza meg előadásával, amelyet a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Halász Judit dalai inspiráltak.

A Zsuráfszky Zoltán nevével fémjelzett Élő Táncarchívum sorozatunk következő állomása Viharsarok címmel, ezúttal Sánta Gergő, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckarvezetője rendezésében kerül bemutatásra. A déli Tisza-vidék nemzetiségeinek tánckultúrája, a Viharsarok magyar-román-cigány lakta falvainak kiemelkedő táncos alakjai és az ott fellelhető eredeti táncanyag különleges világa elevenedik meg Élő Táncarchívumunk következő műsorában. Az előadásban, a vidék sokszínű kulturális hagyományainak hiteles megjelenítése mellett, eddig soha nem látott táncokat és ritkán hallott zenei anyagot is láthat a közönség az autentikus tánc- és zenei válogatás színpadi megfogalmazása során.

Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni.

A Méhek meséje című összművészeti előadás egy interaktív utazásra hív! Réteken és erdőkön át, mocsarakon és sivatagokon keresztül vezetik a méhek az előadás apró nézőit. Ezáltal a gyerekek nem csak nézői, hanem résztvevői és alakítói is lehetnek a történetnek, amely a méhek megmentéséről szól. És hogy miért olyan fontosak a méhek? Az előadás e kérdésen keresztül igyekszik megragadni a földi élet összetett, bonyolult rendszerét, amelyben minden élőlénynek helye és feladata van.

Táncszínházi előadásunkban a kamaszokat foglalkoztató témákat vesszük alapul, mint a szerelem, a fiú-lány szerepek, a testi és lelki változások, átmenet a gyermekkorból a felnőtt létbe, leválás a családról, a barátok szerepe, dacolni és ellenszegülni a felnőttek világával, végül pedig megbékélni, elfogadni egymást és önmagunkat.

Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára,
úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket,
hogy újakat fogadjon el helyükbe." - idézet a Bhagavad-gítából

Az emberré lett fabáb, Pinokkió kalandos története egy olyan tanmese, amelyet a világon szinte mindenhol ismernek, felnőttek és gyerekek egyaránt.

Esküvői fieszta. Előadás az esküvőig vezető útról, a vágyról, a testiségről.

FrenÁk Nostalg_Y-jának célja nem a konkrét korosztályi emlékezés és a nézőket megríkató múltba révedés, hanem a közönség bevonása egy intellektuális és érzelmi asszociációs játékba, ahol senki nem tudja egyértelműen, hogy kiből mi lesz, de a fantázia segítségével mindenki megalkothatja az elvárásainak megfelelő történetet. Véletlenül ütköző, egymáshoz kapcsolható töredékeken keresztül találhatjuk ki, hogy a különböző generációk közti interakciók milyen emberi relációkat rejtenek: például a két fiatal egyén, akik magukban hordozzák időskori önmagukat, és a két idősebb karakter között, akik magukon viselik fiatal énjük döntéseinek következményeit.

„Egy mindenkiért! Mindenki egyért!” – Nincs ismertebb jelmondat a testőrök köszöntésénél!

Hinta, hinta, tündérhinta, repül, szárnyal a magasba… Ha az ember hintába ül, rokon lesz a madarakkal, szivárványszín pillangókkal, kitágul a láthatára, a lentet a fent leváltja. Aztán újra ringat a hinta, fel – le – fel -le, ahogy egykor anya karja. Félelmek és szorongások huss eltűnnek, elrepülnek. A tündérhinták táncosokkal nagyon egy húron pendülnek.

Nem Kahlo élettörténetét, hanem életútja és művészete által inspirálva egy önálló látványszínházi víziót mutatunk be egy drámai, ám mégis színes és élettel teli világról.

A Csitrakárí (A festőnő) című darabot egy magyar származású indiai festőnő művei ihlették. Az előadás képei azonban nem ecsettel, hanem a tánc eszközeivel készültek. Ezek a képek múlandó emléket állítva tisztelegnek egy hosszú és termékeny művészi út előtt. Brunner Erzsébet festményei a tánc segítségével megelevenednek, és tovább mesélik azt a pillanatot, amit festőjük megragadott. A képek egy életútról beszélnek, szellemi és fizikai utazásról az érdeklődéstől, ismerkedéstől, az élményeken és felismeréseken át elért szintézisig, az út végéig – a feloldódásig.

Egy letűnt világ határán, ahol a múlt és a jelen összefonódik, a Cseresznyéskert táncszínházi előadás a változás fájdalmát és szépségét idézi meg.

A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.

Onnan, ahol éppen most vagyunk, nem látjuk, mi vár ránk egy-egy beláthatatlan kanyaron túl. Valami végérvényesen lezárul - és valami egészen más kezdődik el.
A Polcz Alaine Akadémia szavaival élve: “Célunk a tabudöntögetés és a közös gondolkodás, életről és halálról közvetlen hangulatban.”

A FrenÁk Társulat legfrissebb produkciójában egy dinamikus, fiatal csapat áll színpadra, melynek kreatív táncosai színes kulturális hátterük és nyelvi különbségeik energiáiból építkezve új alkotói szemlélettel kapcsolódnak a FrenÁk alkotta koncepcióhoz. Az összművészeti, multimediális alkotásban a két, egymást ellenpontozó, egyben egymást kiegészítő rész korunk ellentmondásaira reflektál.

A Kulcsár Noémi Tellabor társulat új bemutatójában a tánc nyelvén próbálja megfogalmazni a Henrik Ibsen Nóra címen is ismert drámájában feltett kérdéseket, miközben próbálnak megválaszolni néhány sajátot is.

Mindenki a fedélzetre! Napkeltekor útnak indul a Szélkirálynő. Az úticél Pelevár, a világ legnagyobb kikötője. Mint a hajó kapitánya várom lelkes, vidám, szorgos és eszes matrózok jelentkezését! Utunk nem lesz veszélytelen, át kell kelnünk a Ragacs-tengeren és talán a Sárkány-szorost sem tudjuk kikerülni, küldetésünk azonban fontos! Ne késlekedj hát, tarts velem a Szélkirálynő fedélzetén egy nem mindennapi utazásra!
Bojtos Benedek kapitány

A Sárga rózsa Jókai Mór 1892-ben írt pusztai regénye, amelyben szinte egy etnológus igényességével részletezi a Hortobágy természeti- és szokásvilágát. A táncelőadásban ennek a paraszti világból inspirálódott regénynek a drámai történetét dolgozta fel a Maros Művészegyüttessel Könczei Árpád koreográfus-rendező.

A vérpezsdítő és ma is népszerű dél-amerikai zenei ritmusok ihlető hatása, azok hagyományostól eltérő felhasználása Topolánszky Tamás koreográfiai gondolkodásában régóta jelen van. Eredeti dallamok és magyar szerzők magyar nyelvű műveinek felhasználásával, az ezekhez illeszkedő, a produkció számára íródó zenei anyag izgalmas ötvözésével készül az új produkció.