A flamenco misztériuma az előadók személyiségében rejlik, hiszen ez a műfaj a lélek szabad szárnyalásáról szól. Szívbemarkoló énekek, szenvedélyes, elegáns, vagy féktelen vad táncok, érzelemdús gitár dallamok és vérpezsdítő ritmusok egysége szuggesztív erővel hatnak. Az energiák átadódnak, egyesülnek, feltöltenek, elvarázsolnak!
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2024. július 16. kedd, 20:30
Lippai Andrea, a FlamenCorazónArte Táncszínház alapító balett- és flamenco táncművésze 1984-ben szerződött a Győri Baletthez, majd ‘90-ben lábsérülése után műfajt váltott. Eddigi, 40 éves színpadi pályafutásának legnagyobb részét, a flamenco hazai megismertetésének szentelte, és megalapította az első magyar flamenco alapú táncszínházat.
„26 éve álmodjuk előadásról előadásra magunkat és közben újabb és újabb élményekkel gazdagodunk. Mai esténk egy könnyed válogatás az elmúlt évek előadásainak táncaiból, melyek más-más érzelmekről szólnak, de minden mozdulattal és hanggal, egy életigenlő, boldog világot teremtünk. Szívünk egyszerre dobban, ha megszólal a flamenco!
Aki eljön e nyár esti előadásunkra, garantáljuk, hogy úgy megy haza, mintha kicserélték volna! Sőt az előadás végén még táncra is perdülhet velünk, ha kedve tartja!”
Zene:
Barna Rita – ének, palmas
Lucio Dominguez – ének, palmas
Alex Torres – gitár
Tar Gergely – cajon, palmas, ütőhangszerek
Tánc:
Achkar Laura, Ajtai Krisztina, Csermák Zsuzsanna, Göltl Evelin, Herendi Zsuzsanna, Lippai Andrea, Szabó Zsófia
Fény: Pető József
Rendezés, koreográfia: Lippai Andrea Harangozó Gyula-díjas, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett táncművész
Shakespeare egyik legismertebb vígjátéka egyben keserédes dráma a szerelem természetéről. Fiatalok vesznek el egy elvarázsolt erdőben, és miközben párjukat keresik, kiderül, hogy ebben a világban a szerelem csak függőség, a magány ellenszere. A kavarodásban a szerelmesek valójában egymásban keresik önmagukat – ez a keresés pedig boldogsághoz és boldogtalansághoz is vezethet.
Amióta a Paradicsomban a magányán búsongó Ádámnak ügyesen társat, vagyis „oldalbordát” barkácsolt a Jóisten, a világ rendje, hogy az ember ne éljen egyedül. Ugyanakkor, bármilyen közel kerüljön is hozzánk valaki, nem mindig könnyű nap nap után együtt lenni vele. Életszövetségünk olykor kiállja az idő próbáját, és a kezdeti fogadalomhoz híven „holtomiglan-holtodiglan” lesz belőle, máskor megborul egy rosszul nyomott fogkrémen, vagy be nem vallott horkoláson.
Kizökkent az idő…, ahogy Shakespeare-nél szokott. De, míg Hamlet azzal a bizonyossággal lép a színpadra, hogy általa még helyretolható – Lear az első pillanatban elveszti a csatát. Nem fokozatosan fog széthullani; az egykori nagy király és magabiztos férfi egyetlen pillanat alatt semmisül meg, amikor imádott felesége sírba száll. Darabbéli útja innen csak tántorgás a végső nyughely felé. Hangulat ingadozásai, átkai, dührohamai, de még kétségbeesett kapaszkodási kísérlete is lányaiba – mind a pótolhatatlan űrrel magyarázhatók. Képtelen tovább a kormányzásra; így válik a birodalom felosztása kényszerűvé. Nincs előre eltervezettség és racionális döntés, csak kapkodó improvizálás.
Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által…
A Zsuráfszky Zoltán nevével fémjelzett Élő Táncarchívum sorozatunk következő állomása Viharsarok címmel, ezúttal Sánta Gergő, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckarvezetője…
Carmen a szabadság szimbóluma. Története az olthatatlan vad szerelem drámája.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
