Élő Tánc-Archívum sorozatunk első két darabját, Bonchida háromszor és Kalotaszeg címmel mutattuk be. Követve, a fáradhatatlan néprajzkutató Martin György táncfilmezéseinek útvonalát, most Szatmár táncéletének bemutatásával tisztelgünk a nagyszerű tudós megismételhetetlen munkássága előtt.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2025. január 14. kedd, 19:00
Élő Tánc-Archívum sorozatunk első két darabját, Bonchida háromszor és Kalotaszeg címmel mutattuk be. Követve, a fáradhatatlan néprajzkutató Martin György táncfilmezéseinek útvonalát, most Szatmár táncéletének bemutatásával tisztelgünk a nagyszerű tudós megismételhetetlen munkássága előtt. Ő és munkatársai nagy horderejű táncgyűjtéseket szerveztek Magyarországon és Erdélyben, amelyek meghatározó jelentőséggel bírtak nemcsak a magyar, de az európai néptánckutatás történetében is. Szatmárban a 70-es évekig a legnagyobb részletességgel gyűjtötték fel és archiválták az apróbb falvak tánckultúráját (több mint 290 faluból készültek táncfilmek). Nemes és nagyszerű munkájukkal megörökítették az ott élő emberek táncait, s most ránk vár a feladat, hogy olyan színházi élményt nyújtsunk, amely méltó e régi, sok esetben már elfeledett, de csodálatos kultúrához.
Művészeti munkatárs és jelmez: Zs. Vincze Zsuzsa
Zenei szerkesztő: Árendás Péter
Rendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas, kiváló művész
A Diótörő balett ötlete a cári színház egykori igazgatójától származott. E. T. A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály című meséje alapján olyan mese-balettet akart színpadra vinni, ami minden addigit felülmúl, mind hangzásban, mind pedig látványban. Csajkovszkijt kérte fel a muzsika megkomponálására. A hattyúk tava és a Csipkerózsika után harmadik, egyben utolsó balettje is nagy sikert hozott a szerzőnek. A Diótörő zenéjéből előbb a hat tételes szvit került bemutatásra 1892. márciusában, majd ugyanezen év decemberében bemutatták a pompásan kiállított színpadi művet is. A Diótörő a balett irodalom leggyakrabban játszott darabja lett.
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.
A Hattyúk tavát, a sokak által ismert klasszikus balett verziójához képest másként, más megvilágításban kívántam újrafogalmazni. Az én olvasatomban Siegfried egy meghasadt tudatú fiatalember, akit gyermekkori, édesanyjával való viszonyából eredő traumái fogva tartanak.
„Egy mindenkiért! Mindenki egyért!” – Nincs ismertebb jelmondat a testőrök köszöntésénél!
Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által…
Egy letűnt világ határán, ahol a múlt és a jelen összefonódik, a Cseresznyéskert táncszínházi előadás a változás fájdalmát és szépségét…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
