1999-ben mutattuk be “Bonchida, háromszor” című műsorunkat, az Ökrös együttes hasonló című lemezére.Ez az alkotás kiemelkedő jelentőségű volt a magyar néptáncművészetben, mivel először jelent meg egy falu minden nemzetiségének zenéje és tánca szinte mikroszkopikus pontossággal egymás mellett, egy produkción belül.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Tirsdag, 21. Januar 2020 19:00
Bonchida Erdélyben, Kolozsvártól 30-km-re fekszik, a Szamos mellett. Hajdan a Bánffyak ősi szállása volt, Erdély egyik legszebb kastélyával és ménesével.
Miért pont Bonchida, miért “háromszor”? Azért, mert e faluban három nemzetiség, a magyar, a román és a cigány mindig a legnagyobb egyetértésben élt egymás mellett; ezek az emberek szívesen eljártak (és eljárnak ma is) egymás mulatságaira, ismerik és tiszteletben tartják egymás kultúráját, zenéit és táncait, s úgy gondoljuk, hogy mindez ma is példaértékű lehet mindenki számára aki a toleranciára és békés egymás mellett élés fontosságára buzdít, akár az Európai Unió keretein belül is.
A darab felhívja a figyelmet arra is, hogy ideje van a rácsodálkozásnak, a rádöbbenésnek; milyen teljes és gyönyörű lehet az a tánc- és zenei kultúra, amely a népek egymás mellett éléséből, a kultúrák egymásra hatásából alakul ki.
A műsor hangulata felemelő. A koreográfiában kellékként alkalmazott, a tánc körül mozgó tükrök jelképesen “tükröt tartanak elénk”, a valóságban is láttatják a nézővel a korabeli falu táncainak világát, szembesítenek egy letűnt kultúra szépségével, múlandóságával… Természetesen mindemellett a műsor művészi üzenete köszönhető Zsuráfszky Zoltán rendező-koreográfus elképzeléseinek, a kiváló zenészeknek és táncosoknak, valamint az énekes szólistáknak, akik segítségével most újra színpadra visszük az Élő Tánc Archívum nyitó darabját.
Közreműködik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Zenekara
Zenei szerkesztő: Kelemen László
Rendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán, Kossuth-díjas, kiváló művész
Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni.
„...a Héttorony mélyében fekszik a mérhetetlen kincs, melynek a Barát az őre; bizonyos éjeken látni őt völgyeket áthágó lépéssel, fejével a holdig felérve járni, s a kincshöz vivő kulcsokat kinálgatni. Ezen kincs magába foglalja mind azt, mi az isteni magyarföldön csak lelhető: aranyfákat, gyümölcsöt, szöllőgerezdeket, mindennemű állatot, bor helyett, iható folyékony aranyat, arany tyúkokat, hasonló tojást költve, arany köveket….” Ipolyi Arnold
Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj…
Mire vágyik valójában az ember? Nehéz a válasz, hiszen egy tökéletesre teremtett világból a kiutat, a kiűzetés után az Édenbe…
Egy különleges utazásra invitáljuk nézőinket nemzetközi koreográfusaink vezetésével.
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
