Bezártság és izoláció. Szabadság és végtelenség. Frenák Pál koreográfus új előadása a bennünk és körülöttünk emelt falakról és határokról, illetve azok túllépéséről szól - legyenek ezek pszichológiai, történelmi, szociális vagy fizikai határok. Læs mere
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Lørdag, 12. September 2020 19:00
Mi az, ami bezár és elválaszt minket? Mi az, ami megnyit és felszabadítja a korlátokat? Hogyan működik a fantázia, a képzelet? Hogyan konstruálunk új, párhuzamos valóságokat azért, hogy élhetővé tegyük jelenünket vagy újrarajzoljuk a múltunkat?
A koreográfus számára - az őt hosszú évek óta foglalkoztató repülés motívumán túl - William Wharton, amerikai író 1978-as Birdy című regénye, illetve Alan Parker e regényt feldolgozó, azonos című filmdrámája, valamint Raymond Depardon San Clemente című dokumentumfilmje szolgált inspirációul. A táncosok mellett egy New Yorkból érkező női DJ áll a színpadon, így az előadás hangkulisszája is nemzetközi együttműködés eredménye. A társulattal rendszeresen együttműködő francia komponista, Fabrice Planquette elektroakusztikus zenei világa ezúttal klasszikus zenei betétekkel egészül ki, elsősorban Johann Sebastian Bach csellószvitjeire építve, egy fiatal spanyol csellóművész-tehetség élő játékával a színpadon. Ahogy azt az alkotótól megszoktuk, az új produkció is izgalmas és egyedi térélményt kínál.
Rendező: Művészetek Palotája, Nemzeti Táncszínház
Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.
Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a Sors rájuk ró. A Sors, ami néha jót, örömöt, szerelmet, máskor bánatot, halált hoz számukra.
“... mert kézzelfoghatók voltak, de elérhetetlenek, mert jelen lévők voltak, de megragadhatatlanok, …” (Krasznahorkai László)
Mire vágyik valójában az ember? Nehéz a válasz, hiszen egy tökéletesre teremtett világból a kiutat, a kiűzetés után az Édenbe…
Amióta a Paradicsomban a magányán búsongó Ádámnak ügyesen társat, vagyis „oldalbordát” barkácsolt a Jóisten, a világ rendje, hogy az ember…
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
