A két szereplő kapcsolódni vágyik. Az alapvetően túlélési ösztönből fakadó, pszichológiai és emocionális jólét iránti vágy diktálta elementáris erő nem több ennél: ösztön, ami azonban alakítja emberi kultúránkat, normáinkat, értékeinket, és ami nélkül elképzelhetetlen nyelvi és kognitív fejlődésünk.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2025. március 19. szerda, 19:30
De mi történik akkor, ha ezek a normák, vélt és valós kulturális értékek és hagyományok felülírják alapvető szükségleteinket? Hogyan lehet hűnek maradni érzékeinkhez, amikor társas kapcsolataink szokásjogok, formarendszerek közé szorul, amikor a kommunikáció nem a kapcsolódásról szól, hanem egyfajta folyamatos társadalmi önkifejezésről, önmegfogalmazásról – önmagunk kitalálásáról, melyben minden kapcsolat kellékké, az öndefiníciós szótárban egy szócikké válik.
A másik jelenléte egy inger a színpadon. Inger, mely azonnal kérdéssé, kihívássá, támadássá válik. Két ember találkozásában mindig értékrendek, szokások, hagyományok, nyelvek találkoznak. Elvárások. Megfelelési kényszerek. A másiknak helyet kell kreálnom magamban, és bennem csak a saját szabályaim, saját tapasztalati tengelyem szerint találhat értelmet ő. Így értelmeződik újjá saját létem is a másikban.
Egy egyszerű ösztön: hogy két ember, ha rájuk zárják az ajtót, az üres térben kapcsolódni vágyik. Erre épül modern civilizációnk, az emberiség történelmének nagyobbik fele – ha nem az egésze. Ennek az univerzálénak kortárs lenyomatát kívánjuk megmutatni: két ember találkozásában a színpadon.
Táncolják: Vasas Erika, Rónai Attila
Művészeti konzultáns: Esterházy Fanni
Technikai vezető, díszlet és fénytervező: Molnár Péter József
Argentin tangóbetét koreográfusa: Budai László
Zeneszerző, zenei szerkesztő: Mádi László
Jelmeztervező, sminkmester: Pintér Áron Tamás
Koreográfus: Vasas Erika
Támogató: NKA Táncművészet Kollégiuma
Két ember egy pontban összeér. Ez a pont most már közös, itt találkoznak. Megérintődnek. Megérintve lenni annyi, mint valami kivételesen érzékeny, intim, mély állapotba kerülni. Ebben a pillanatban valami igazán fontos, valami lényegi történik. Belül valami megmozdul, megváltozik.
Az 1909-ben íródott LILIOM avagy egy csirkefogó élete és halála zsigerből elragadja a nézőket. Egy kis szobalány és egy körhintás legény közötti erőteljes és kaotikus szerelem történetét meséli el. Nyomorúság, nyers érzések, törékenység. A szereplők felelősséget vállalnak sorsukért, és bezárkóznak kudarcaikba, mintha százszor megtennék ugyanazt az utat anélkül, hogy változtatnának rajta.
Puha, fehér hótakaró borította be az erdőt, s a békésen szállingózó hópelyhek tánca közben az állatok izgatottan készülődnek a karácsonyra. Mindezalatt – a mackók szokásához híven – Vackor is a téli álomra készülődik, ám mikor bebújik az ágyba egy gyönyörűen tündöklő csillagra lesz figyelmes, mily ragyogót még sohasem látott.
A Testbe zárt ima táncszínházi produkció az egykori táncművész, Horváth Renátó tragikus hirtelenséggel bekövetkezett bénulásának történetét és az ezzel járó…
A Pécsi Balett repertoárján mindig is szerepeltek a gyermek és ifjúsági korosztályt megszólító balettek. Kiemelt feladatuknak tekintetik a táncszerető és…
Ki ne ismerné Hamupipőke sanyarúnak induló, ám annál szerencsésebben alakuló történetét. Gyerekek generációja nőtt fel rajta és akár felnőttként is…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
