Ajtók kilincs nélkül 1956

Kortárs magyar szerzőnőnk írja ’van egy ország’ című versében: (…) rajtam is múlt, rajtam múlt, tegnap kezdődött a múlt, elkezdődött – vége van, borzalom és béke van.
A darab a megtorlás könyörtelen éveiben a rendszer feltáratlan ’fehér foltját’ követi. A forradalom lányát futószalagon dobálja a puha diktatúra. A harckocsik zaja elnyomja az indulók üvöltését. Akasztófák árnyéka borul Szabadságra, Harcra. A darab alapjául a rendszerben élők szabadságösztöne szolgál. Kötelék, melyben egy egész nemzet osztozik; egyéni sorsok, melyek hurokban végződnek. A rejtett szimbólumok egy része – mint a kötél – első pillantásra is értelmezhető. Egyrészt a halál jelképe, mint az akasztási szokások eszköze; másrészt a mitológia világából gyökereztethető szeretet köteléke, a keletkezés és elmúlás kifejeződése. A szereplők egypercnyi béke visszfényében válnak győzőkké és legyőzöttekké, ott ahol a múlt utoléri a jelent. Kitörés alulnézetből. Az egyfelvonásos produkció méltó emléket állít az ’56-os események résztvevőinek.

Zene / Music: Gergely Attila

Szcenika koncepció / Concept of stage: Fodor Zoltán
Koreográfia / Choreographed by Fodor Zoltán