A Spid_er következetes lépcső abban a tudatos építkezésben, ahol FrenÁk koncepciója mentén fiatal alkotók – ezúttal táncművészek és akrobaták – hozhatják létre rövid, fragmentszerű alkotásaikat egy egységes rendszeren belül, amelyek organikusan szerveződnek egymásból-egymásba egy egységes előadássá.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2023. június 21. szerda, 19:00
Spid_er • Frenák Pál Társulat a Radikal Dance közreműködésével
Spid_er
FrenÁk alkotásainak sajátja, hogy valamilyen egyedi világot teremtve és abba belehelyezkedve mutatják be az alapvető ember vonásokat, általános érvényű természeti és társadalmi törvényszerűségeket. Az egyedileg választott tematika és az általánosan érvényes mondanivaló társítása maga emeli egyetemessé a kreációkat: minden mindennel összefügg, minden mindenhez kapcsolható és folyamatosan újra-rendeződik (Gilles Deleuze: Fragmantok, Plié-elmélete).
Az evolúció lépcsőfokain törzseket lépve vissza az ízeltlábúak, a pókok egyedi világából inspirálódik az új FrenÁk-koncepcióban megvalósuló koreográfiai munka. A saját fajtáját felfaló, saját testéből építkező, ragadozó életmódot folytató, túlélésre és szaporodásra predesztinált állatfaj egyszerre lehet tükre és szöges ellentéte a modern civilizációban létező embernek. Hogyan veszhet el a primitívebb életformák természetébe kódolt egyensúly és nemesség elve, hogyan lehetséges, hogy egy ízeltlábú lény képességeinek korlátozottságában is teljesebb életet élhet, mint az ember?
Az előadás rámutat, hogy az emberiség maga kreálja és tartja fenn azt a globális, láthatatlan, virtuális hálórendszert, mely úgy uralkodik el rajta, hogy már akarattal sem tud szabadulni belőle. A rendszer válik uralkodóvá az alkotó felett.
A különleges, kifejezetten a Nemzeti Táncszínház színháztermébe álmodott, egyszerű, mégis grandiózus szcenográfia új értelmezési lehetőséget ad a térnek: a kifejezési formák erősen a belső tartalomból építkeznek, melynek szerves részévé válik a színpadot a nézőterrel összekötő díszlet. A globális törvények alól senki sem mentesülhet – néző és táncos, megfigyelő és előadó egyazon rendszer részévé válik, mely bekebelez mindenkit.
A Spid_er következetes lépcső abban a tudatos építkezésben, ahol FrenÁk koncepciója mentén fiatal alkotók – ezúttal táncművészek és akrobaták – hozhatják létre rövid, fragmentszerű alkotásaikat egy egységes rendszeren belül, amelyek organikusan szerveződnek egymásból-egymásba egy egységes előadássá.
Koncepció: FrenÁk
Látvány- és koreográfiai részletek, hangulat: Copek Péter
Akrobatikai térkoreográfia: Keresztes Patrik
Szcenográfia alkotó: Zoltai György
Gépész: Filep Balázs
Fényterv: Marton János – Pető József
Hang: Hajas Attila – Fekete Mátyás
Zenei szerkesztő, zeneszerző: Halász Gábor
Támogatók: EMMI, NKA
A Radikal Dance, a Nemzeti Táncszínház és a Kortárs Táncért és Jelelő Színházért Alapítvány közös produkciója.
Két megtévesztően hasonlatos bőrönd nem a megfelelő kezekbe kerül. Ezzel egy bonyodalmakkal teli kalandos utazásra indulnak szereplőink, ahol nem kerüli el őket a sok félreértés és komikus helyzet, hiszen mindenki másnak hiszi a másikat, mint aki az valójában. A kavarodásban a szálak végzetesen összekuszálódnak. Az utazás összezárja a szereplőket egy térbe, ami a kapcsolatok tovább bonyolódását fokozza. A lányok összebarátkoznak, a fiúk pedig a maguk sajátos, egyéni módján keresik a lányok, és egymás társaságát.
Amióta a Paradicsomban a magányán búsongó Ádámnak ügyesen társat, vagyis „oldalbordát” barkácsolt a Jóisten, a világ rendje, hogy az ember ne éljen egyedül. Ugyanakkor, bármilyen közel kerüljön is hozzánk valaki, nem mindig könnyű nap nap után együtt lenni vele. Életszövetségünk olykor kiállja az idő próbáját, és a kezdeti fogadalomhoz híven „holtomiglan-holtodiglan” lesz belőle, máskor megborul egy rosszul nyomott fogkrémen, vagy be nem vallott horkoláson.
Shakespeare egyik legismertebb vígjátéka egyben keserédes dráma a szerelem természetéről. Fiatalok vesznek el egy elvarázsolt erdőben, és miközben párjukat keresik, kiderül, hogy ebben a világban a szerelem csak függőség, a magány ellenszere. A kavarodásban a szerelmesek valójában egymásban keresik önmagukat – ez a keresés pedig boldogsághoz és boldogtalansághoz is vezethet.
VASAS MŰVEK: Zárt ajtók Hogyan lehet hűnek maradni érzékeinkhez, amikor társas kapcsolataink szokásjogok, formarendszerek közé szorul, amikor a kommunikáció nem…
Lacus Pelso: a Balaton latin elnevezése.
A falusi lét lelket felszabadító pillanatai, amikor táncolunk, éneklünk és megszólal mindehhez a muzsika! Ez az öröm kortalan, feledteti a…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
