Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki felteszi magának.
Szeretteink elmennek. Nehezen fogadjuk el, hogy ez is hozzátartozik az emberi léthez.
A nemlét az élőnek felfoghatatlan, ezért félelmetes.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. március 4. szerda, 19:00
Rekviem
Feledi János - Feledi Project
Ha valaki meghal,
az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna.
Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban,
éppen ezért nagy butaság,
ha az emberek sírnak a temetésén.
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelenés jövő,
mindig is létezett és mindig létezni fog.
(Kurt Vonnegut)
Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki felteszi magának.
Szeretteink elmennek. Nehezen fogadjuk el, hogy ez is hozzátartozik az emberi léthez.
A nemlét az élőnek felfoghatatlan, ezért félelmetes.
Nem tudjuk, mi történik a halálpillanatában, de a remény, hogy talán van folytatás, enyhítést ad. Aki nem hisz az ezotériában, stikában még az is elolvassa a halál közeli élményekről szóló beszámolókat, mert varázslatos az alagút, a vakító fény, a boldogságérzés leírása, annak a víziója, hogy valójában nincs is halál, csak átmenet, egy másik állapotba. Ilyenkor nagyon is hiszünk az energia-megmaradás törvényében.
A darab főszereplője a nő, az ember, akinek el kell hagynia a földi életet, az eddig általa ismert létformát. Előbb a döbbenet, aztán a küzdés, majd a pánik félelem, a feladás és a végén a megbékülés.
Az előadásban szereplők oroszlánként küzdenek az elmúlás ellen, kapaszkodnak a maradásba, végül beletörődnek az életbe. Amikor elfogadják a megváltozhatatlant, felszabadulnak, és kétségek nélkül továbblépnek az ismeretlenbe.
„A halál mindnyájunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog.”
Balázs Ádám készített rendhagyó,egyszerre elektronikus, de mégis magasztos hangzású filmzenét. A visszatérő főmotívum Thomas Celanus: Dies irae (Napja Isten haragjának) kezdetű éneke, ami már az első felcsendülésekor megalapozza az előadás hangulatát.
Az alkotó a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa.
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Táncszínház, RNR Művészeti Ügynökség, Synetic Pharma Kft támogatásával valósult meg.
További támogatók :MMA, Pro-Progressione
Előadók: Fehér Laura, Hoffmann Luca, Horváth Zita, Nagy Emese, Safranka-Peti Zsófia, Tóth Brigitta,
Látvány, díszlet: Minorics Krisztián, Feledi János
Fotók: Dusa Gábor
Világítás: Stadler Ferenc, Hepkó Miklós
Zeneszerző: Balázs Ádám
Rendező-koreográfus: Feledi János
Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni.
Melinda álmodott egy Hazáról, ahol békében élhet. Ahonnan nem kell gyerekként elmenekülnie a két bátyjával, mint kislányként a szülőhazájából, Spanyolországból, azért, mert veszélyben az élete. Azt hitte, hogy Magyarhonban megtalálta azt a hazát, ahol soha többé nem kell félnie. Melinda tévedett.
Sokfélék és sokszínűek vagyunk. Testileg és Lelkileg egyaránt. Mennyire tudod felismerni és elfogadni a benned lévő sokszínűséget? Ezen az estén ezeket a kérdéseket boncolgatjuk a tangó lépésein keresztül.
A Hattyúk tavát, a sokak által ismert klasszikus balett verziójához képest másként, más megvilágításban kívántam újrafogalmazni. Az én olvasatomban Siegfried…
A Bajadért mind melodramatikus cselekményét, mind általános esztétikáját tekintve áthatja az idealizált egzotikum.
Nem értjük, megfejthetetlen, mit miért tesz, irritál, de a személyiségében mégis van valami, ami megigéz. Mivel varázsol el bennünket, mivel…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
