Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki felteszi magának.
Szeretteink elmennek. Nehezen fogadjuk el, hogy ez is hozzátartozik az emberi léthez.
A nemlét az élőnek felfoghatatlan, ezért félelmetes.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. március 4. szerda, 19:00
Rekviem
Feledi János - Feledi Project
Ha valaki meghal,
az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna.
Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban,
éppen ezért nagy butaság,
ha az emberek sírnak a temetésén.
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelenés jövő,
mindig is létezett és mindig létezni fog.
(Kurt Vonnegut)
Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki felteszi magának.
Szeretteink elmennek. Nehezen fogadjuk el, hogy ez is hozzátartozik az emberi léthez.
A nemlét az élőnek felfoghatatlan, ezért félelmetes.
Nem tudjuk, mi történik a halálpillanatában, de a remény, hogy talán van folytatás, enyhítést ad. Aki nem hisz az ezotériában, stikában még az is elolvassa a halál közeli élményekről szóló beszámolókat, mert varázslatos az alagút, a vakító fény, a boldogságérzés leírása, annak a víziója, hogy valójában nincs is halál, csak átmenet, egy másik állapotba. Ilyenkor nagyon is hiszünk az energia-megmaradás törvényében.
A darab főszereplője a nő, az ember, akinek el kell hagynia a földi életet, az eddig általa ismert létformát. Előbb a döbbenet, aztán a küzdés, majd a pánik félelem, a feladás és a végén a megbékülés.
Az előadásban szereplők oroszlánként küzdenek az elmúlás ellen, kapaszkodnak a maradásba, végül beletörődnek az életbe. Amikor elfogadják a megváltozhatatlant, felszabadulnak, és kétségek nélkül továbblépnek az ismeretlenbe.
„A halál mindnyájunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog.”
Balázs Ádám készített rendhagyó,egyszerre elektronikus, de mégis magasztos hangzású filmzenét. A visszatérő főmotívum Thomas Celanus: Dies irae (Napja Isten haragjának) kezdetű éneke, ami már az első felcsendülésekor megalapozza az előadás hangulatát.
Az alkotó a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa.
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Táncszínház, RNR Művészeti Ügynökség, Synetic Pharma Kft támogatásával valósult meg.
További támogatók :MMA, Pro-Progressione
Előadók: Fehér Laura, Hoffmann Luca, Horváth Zita, Nagy Emese, Safranka-Peti Zsófia, Tóth Brigitta,
Látvány, díszlet: Minorics Krisztián, Feledi János
Fotók: Dusa Gábor
Világítás: Stadler Ferenc, Hepkó Miklós
Zeneszerző: Balázs Ádám
Rendező-koreográfus: Feledi János
A Partium a mai Magyarország és Erdély között elhelyezkedő csodás, kultúrájában színes és gazdag vidék. A történelem viharai során földrajzi kiterjedése sűrűn változott, így nehéz meghatározni az eredeti Partium pontos területét.
"Régóta szeretnék az önismeret kusza útvesztőjében eligazodni, vagy legalábbis értelmet találni tetteimnek, reakcióimnak… ezek ugyanis régről bevésődött, automatikus válaszok. Generációkon át a berögződött mintákat rekonstruáljuk, éljük át újra és újra, apróbb változásokkal… ezeken a bevésett mintákon lenne érdemes elindulni, felfejteni és végül letenni ezeket a transzgenerációs csomagokat.
Carmen a szabadság szimbóluma. Története az olthatatlan vad szerelem drámája.
Egy letűnt világ határán, ahol a múlt és a jelen összefonódik, a Cseresznyéskert táncszínházi előadás a változás fájdalmát és szépségét…
A Hattyúk tavát, a sokak által ismert klasszikus balett verziójához képest másként, más megvilágításban kívántam újrafogalmazni. Az én olvasatomban Siegfried…
Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
