A „rasza“ egy szanszkrit szó, jelentése „íz“. Az ind színházesztétika ezzel a szóval határozza meg azt az élményt, amely a nézőben keletkezik egy előadás során. Ahogy raszából, úgy előadás típusból is sokféle lehet. A mai klasszikus indiai táncok mind ősi gyökerekkel rendelkeznek, melyek nyomai máig felfedezhetőek a mai előadási stílusokban is.
Az indiai klasszikus tánc egy kapocs múlt és jelen között, egyrészről nagyon tradicionális és régimódi, másrészről modern és alkalmazkodóképes, egy igazi túlélő. Túlélt sokszáz, akár ezer évet is, túlélte birodalmak születését és hanyatlását, háborúkat, üldöztetést, feltámadást és nemzetközivé válást.
Az előadás során utazunk a múltba, megvizsgáljuk a dél-indiai bharatanátjam eredetét, változását, útját a színháztól, a templomokon és királyi udvarokon át a mai táncszínpadokig.
Tánctörténeti előadás sok-sok tánccal, mely remélhetőleg a raszával tölti el az érdeklődőket.
Táncosok: Zboray Antónia, Péri Lilla, Németh Tamás, Csizmarek Viktória, Cseppentő Krisztina, László Zita, Kunvári Krisztina, Major Anikó, Vesztl Zsófia, Mihaela Leat Leblanc, Somi Panni
Jelmez: Csekő Etelka
Narrátor: Somi Panni
Rendező- koreográfus: Somi Panni
Támogató: Budapest II. kerület Önkormányzata
Színes és egyre gyorsabban változó a jelenkor táncművészeti színtere. Ahány alkotó, annyi stílus; ahány társulat, annyi munkamódszer, miközben ország-világ művészeti…
“... mert kézzelfoghatók voltak, de elérhetetlenek, mert jelen lévők voltak, de megragadhatatlanok, …” (Krasznahorkai László)
A Diótörő balett ötlete a cári színház egykori igazgatójától származott. E. T. A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály című…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
