Góbi Rita külföldi és magyarországi állami és szakmai díjakkal jutalmazott táncművész, koreográfus, táncpedagógus, aki a táncnyelv sajátos részét kutatja. Munkáira egyként jellemző a bátor kísérletezés és a koreográfia precíz kidolgozottsága. Stílusában jelen van a geometria, a minimalizmus, a redukcióra való törekvés. több
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2025. január 30. csütörtök, 19:30
Az előadás a játékos ember világába vezet. A pályán két szereplő közös játékának testi elevensége jelenik meg. A játszótársak koncentrált mozgások – futás, ugrálás, úszás, hol víz feletti-, hol víz alatti létezés – közepette reagálnak egymásra. Ez a verseny azonban nem a gyorsaságról vagy a győzelemről szól. A tánctéren látható küzdelem az eleven, mozgásban lévő testek versengése, ám ezúttal a résztvevők sokkal inkább magukkal, s nem a másikkal vívnak meg. A versenytárs (vagy éppen embertárs) titokzatos testjeleire adott hol harmonikus, hol diszharmonikus reakciók keltik a küzdelem érzetét, a testverseny igazi célját.
“Lehet abban valami szimptomatikus, hogy a táncoló testek legkarakteresebb vonása az az úszósapka, amely egységes-szabályos gömböt képez a fejekből és a minimumra redukálja az individuális arcot. Igazi telitalálat! Oskar Schlemmer „műfigurái” jutnak róla eszembe: mintha a Freestyle alakváltó úszónőiben az épp százéves Bauhaus magasztos színházi utópiájának ironikus visszfényei villannának elénk.” - Rényi András, Színház
Előadás után közönségtalálkozó.
Tánc: Bozsányi Lilliána/Ruri Mito (JP) és Góbi Rita
Koreográfia: Góbi Rita
Zene: Szegő Dávid
Fénytervezés: Pavla Beranová (CZ)
Dramaturg: Zsigó Anna
Produkciós asszisztensek: Lena Hashimoto (JP) és Maros Liliána
Az előadás magyar - japán koprodukció: Budapesti Tavaszi Fesztivál, Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Performing Arts Japan, Kreatív Európa Program (i-Portunus), Life Long Burning, Műhely Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, MOHA – Orkesztika Alapítvány, The Saison Foundation.
FrenÁk Nostalg_Y-jának célja nem a konkrét korosztályi emlékezés és a nézőket megríkató múltba révedés, hanem a közönség bevonása egy intellektuális és érzelmi asszociációs játékba, ahol senki nem tudja egyértelműen, hogy kiből mi lesz, de a fantázia segítségével mindenki megalkothatja az elvárásainak megfelelő történetet. Véletlenül ütköző, egymáshoz kapcsolható töredékeken keresztül találhatjuk ki, hogy a különböző generációk közti interakciók milyen emberi relációkat rejtenek: például a két fiatal egyén, akik magukban hordozzák időskori önmagukat, és a két idősebb karakter között, akik magukon viselik fiatal énjük döntéseinek következményeit.
Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a zűrzavar, amelyben egyre nehezebb eligazodni és egészségesen élni.
Két ember egy pontban összeér. Ez a pont most már közös, itt találkoznak. Megérintődnek. Megérintve lenni annyi, mint valami kivételesen érzékeny, intim, mély állapotba kerülni. Ebben a pillanatban valami igazán fontos, valami lényegi történik. Belül valami megmozdul, megváltozik.
Szerelmi vágy, szerelmi álom Emléke, fénye űz feléd, Keresem az elvesztett édent, Remények, álmok édenét... Amikor én rajongó vággyal Követlek,…
Egy letűnt világ határán, ahol a múlt és a jelen összefonódik, a Cseresznyéskert táncszínházi előadás a változás fájdalmát és szépségét…
Puha, fehér hótakaró borította be az erdőt, s a békésen szállingózó hópelyhek tánca közben az állatok izgatottan készülődnek a karácsonyra.…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
