Az előadás első részében Vivaldi klasszikusa A négy évszak kerül bemutatásra az Compagnia Opus Ballet előadásában. Míg az est második felében Ha a világ enyém lenne címmel a Budapest Táncszínház áll színpadra.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Thursday, May 05 2022 7:00PM
The four seasons / A négy évszakÉrzékszerveink számára úgy jelenik meg „A négy évszak”, mint egy lenyűgöző reneszánsz szárnyasoltár. Vivaldi nemcsak zeneszerző, hanem a hangszerek alapos ismerője is volt: ez a műve nagyszabású filmforgatókönyvhöz hasonlítható.
Az egyes alkotóelemek által megteremtett narratíva arra késztet bennünket, hogy a természet, az ember és az idő kapcsolatáról elmélkedjünk. Gondolatainkban növények, állatok, szél, kövek képzete jelenik meg... Vivaldi rendkívüli „képsorai” pedig madarakat, vizet, pásztorokat, táncot, meleget és hideget idéznek fel... így ölt formát a négy évszak.
Az évszakokmélyén megbúvó üzenet: a változatos formákban megnyilvánuló természet alszik és ébred, meghal és főnixként születik újjá, akár a metronóm ütemére vett négy lélegzet. A természet az emberi lét színtere, az ember pedig öregségéig és haláláig alkalmazkodik annak különböző ciklusaihoz, mint Cranach Az ember három életkora című festményén.
Az emberi élet a természetben uralkodó, folyamatos mozgáshoz igazodik, éppen úgy, ahogy a hangszerek hangja kísér bennünket a lélek mélyére vezető utunkon: Vivaldi a természet iránti mélységes tiszteletre, az egyensúly megtalálására sarkall bennünket, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az ember képes kárt tenni a természetben, elpusztítani.
Az idő nemcsak az évszakok állandó körforgásának meghatározója, hanem az ember élettartamát is megszabja, és sosem győzünk csodálkozni múlásán. A hangszerekhez hasonlóan a természet minden eleme is saját egyediségében létezik. A fa olyan meghatározó elemként emelkedik ki ebből a panorámából, mint az ember életében a családfa.
A szerző a természet bemutatásával tárja fel előttünk korának szellemi gyökereit ezen a harmonikus utazáson, amely hatalmas hírnevet szerzett neki a velencei zenei élet olyan hamisítatlan és jellegzetes kifejeződéseként, mint amilyet Pietro Longhi képviselt a festészetben.
Ha a világ enyém lenne
Elmélkedéseim során magányosan gondolkodom – de ne gondoljatok valami szomorú dologra – ezesetben a magány csak egy nyugodt, békés elmélkedés a létről. Szembejön velem mindig egy varázslatos szám: a „3”, mely szám minden gondolat mögött az idő bűvkörét kérdi fel analizálni. Mi volt, mi van, mi lesz? Ki voltam, ki vagyok, és ki leszek? Az a megfoghatatlan dolog, amit léleknek nevezünk, honnan jött, hol van és hová lész? Mindig ez a mágikus „3”. Mit hallottam a nagyszüleimtől, a szüleimtől? Mit adok tovább a gyermekemnek és az unokáimnak? A felnőtt ember nem csak a tanulmányaiból – tapasztalatból is tudja, hogy mindig minden változik. Mégis teljes erőből, tiszta szívből ragaszkodunk egy életen keresztül mindenhez az életben, amit jónak, pozitívnak és szépnek találunk. Ragaszkodunk szeretteinkhez, kultúránkhoz, és próbálunk egy olyan világot teremteni magunk körül, amelyben ezen értékek az állandóságot, az örökkévalóságot célozzák. Erőt és hitet adnak nagyszüleim meséi és azok a hősök, kik szeretetében nőttem föl. Tanulmányaim és tapasztalásaim egy számomra kedves világot favorizálnak és próbálnak életben tartani. A mindennapok teendői és valami furcsa rohanás nem mindig engedik, hogy tisztán lássuk magunkat és a körülöttünk lévő világot. Egyben biztos vagyok: hogy én, mint ember, egymagam nem tudtam volna, nem tudnék, és nem leszek képes megküzdeni az élet kihívásaival. Miközben a lelkem szárnyalni szeretne, mégis a legeslegfontosabbak azok az emberek, akik életem során mellettem voltak, és együtt éltük a mindennapok szomorú hétköznapi és vidám perceit. Az elmúlt években mintha jobban zavarnának a világ változásai, mint azelőtt. Sokszor féltem az embert, és sajnos nem értem, miért akar mindenáron a feje tetejére állni. A darab címéből érezhető, hogy valami lehetetlent szeretnék, de higgyétek el, nem őrültem meg, csak mindabból, ami fontos számomra, szeretnék egy keveset megmutatni magam, a táncosaim és a közönség örömére, mert hogy lehetőségem van rá, és tudjátok, az embernek addig kell alkotni, míg az a bizonyos megfoghatatlan, vagyis az idő engedi.
The four seasons / A négy évszak
Zene / Music by Antonio Vivaldi
Jelmez / Costumes: Beatrice Laurora, Isabella Fumagalli, Maia Sikharulidze
Fénytervező / Light design: Laura De Bernardis
Művészeti igazgató / Artistc direction: Rosanna Brocanello
Koreográfus / Choreographed by Aurelie Mounier
Ha a világ enyém lenne / If the world were mine
Jelmeztervező / Costumes Designer: Földi Béla
Fénytervező / Light design: Földi Béla
Koreográfus / Choreographed by Földi Béla
„Tragédiának nézed? nézd legott komédiának s múlattatni fog!”
The basic idea of Swan Lake is “the triumph of good over evil, of light over darkness”.
A Nemzeti Táncszínház legnépszerűbb saját előadás-sorozatának búcsúelőadása. Ez a 11. évadát ünneplő egyedi - és rendszeres teltházzal büszkélkedő - sorozat…
A Kárpát-medence paraszti kultúrái – a maguk módján – szüntelen esztétikai válaszokat kerestek az őket egyéni vagy közösségi szinten foglalkoztató…
Zs. Vincze Zsuzsa koreográfus több évtizedes alkotó munkájának formanyelve a magyar folklór, az eredeti néptánc, amely szűnni nem akaró inspirációt…
item(s) in basket
total:
Time limit has expired. Please, put item(s) in to basket again.
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
