BEMUTATÓ - TestTérKép • Feledi János – Feledi Project
Physpacom című 10 évvel ezelőtt bemutatott előadás újraértelmezése, 10 év elteltével új gondolatokat indít. több
Jegyvásárlás
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: május 9. hétfő, 19:30
A kutatási terület a párkapcsolat, a közösségi viszonyok és az egyén saját története ezekben a nagyon is hétköznapi, mégsem általános rámákban, ahol a drámák már mind megtörténtek, ahol nincs semmi, amit más ne élt volna meg, mégis, a történés pillanatában olyan újszerű és felfoghatatlan minden pillanat.
Ez az előadás az életet próbálja megragadni. Az élethez pedig feltétlenül szükséges a test, amit terek - fizikai és érzelmi, kapcsolati és kulturális - vesznek körül. A kérdés az, hogy milyen hatással vannak ránk a terek, a helyek, az emberek. A darab ráadásul születéssel kezdődik, az angyal? földre szállásával, s kísér egészen a halálig.
Hogyan mosódnak össze idők-arcok-dimenziók és mozdulatok?
Hogyan válik az emlékezés a test és a jelen részévé? Hogyan élünk?
Egy emberi útkeresés, ami mindegyikünket érint.
Az emberi lét alapvető dolgaira, felvetéseire és kihívásaira keressük a választ.
A születéstől a halálig és azon belül is az eleve elrendelt utunkra helyezzük a hangsúlyt, amely során különböző emberekkel találkozunk, akikkel talán párkapcsolatot alakítunk ki és később családot alapítunk. Az előadás az emberi lét olyan alapvető dolgaira, felvetéseire és kihívásaira keresi választ, mint a távolság, az emlékezet, a körülöttünk lévő térhez való viszonyulás és az idő múlása. Ennek a keresésének a középpontjában pedig a párkapcsolat, a család és az egyén áll.
Nyilván vannak bizonytalan pillanatok is az életünk során. Az egész egy keresés: nem tudjuk, hogy pontosan merre haladunk, de érezzük, hogy mennünk kell és sejtjük, hogy a vége az elmúlás lesz.
Egyszerre foglalkozunk a távolsággal, a körülöttünk lévő térrel és az ehhez való viszonyulásunkkal, illetve a kommunikációval, a társas érintkezéssel, a párkapcsolattal, a családdal. Melyik pillanatban kezdenek az emberek és helyek összefolyni mögöttünk? Megérkezünk, megalapozzuk, kiépítjük magunk körül az életünket, és eközben újra és újra ugyanazt az utat járjuk be. Az egyénnek önmagához, a fizikai és szellemi külvilághoz és más emberekhez való viszonyát elemezzük.
Előadók: Feledi Project művészei
Díszlet-látvány: Minorics Krisztián, Feledi János
Jelmez: Matisz Gábor, Feledi János
Zene: Montázs
Fénytervező: Hepkó Miklós
Rendezés-koreográfia: Feledi János, Harangozó-díjas
Ajánlatunk
A Spid_er következetes lépcső abban a tudatos építkezésben, ahol FrenÁk koncepciója mentén fiatal alkotók – ezúttal táncművészek és akrobaták – hozhatják létre rövid, fragmentszerű alkotásaikat egy egységes rendszeren belül, amelyek organikusan szerveződnek egymásból-egymásba egy egységes előadássá.
“... mert kézzelfoghatók voltak, de elérhetetlenek, mert jelen lévők voltak, de megragadhatatlanok, …” (Krasznahorkai László)
A FrenÁk Társulat és az R_ Társulás (az előadóművészek alkotói munkájának részvételével – közös alkotói platform) új kreációjának tematikáját a 2020-as év világot megrázó új kihívása inspirálja, hisz a FrenÁk koncepciókban és elképzelésekben örökös kérdés megtalálni a kiutat egy zárt és látszólagos lehetetlen helyzetből. Az előadás árnyéklenyomata annak, hogy az ember egy belső figyelemmel hogyan küzdheti át magát az őt behatároló társadalmi problémákon, és minden egyes egyén belső hite, küzdelme – még ha individuális szinten történik is –, hogyan képes a társadalmi létet felemelni. Ezért is koncentrál az alkotói munka az egyéni személyes tapasztalatokra, és halad valós, megélt események nyomán, majd emelkedik el egy absztrakt nyelvezettel, egy új, vizionális pozitív létbe, hogy reményt és perspektívát nyithasson a nézőben és önmagunkban egyaránt, miközben mindenki érzete nyomon követheti a közvetett vagy közvetlen lenyomatok hatását. FrenÁk egy új kompozícióban idézi meg idén negyven éves munkásságának esszenciális elemeit; a látvány kontrasztba hozza a nyers valóság és egy vizionális, látomásszerű lebegés érzetét, a függesztések újszerű használatával. A munkafolyamatban résztvevők experimentális élményeiből megszülető érzetei remélhetőleg visszhangra találnak a közönség lelkében, hisz a Fig_Ht mindannyiunk küzdelméről szól, és mindazokról, akiket elvesztettünk, s akiket a színpadon lebegő testek idéznek meg, látomásszerű csodálatos pillanatokban.
Ajánló
A Magyar Táncművészeti Egyetem 2018-ban indult néptánc tagozatának most látható műsora már előrevetíti a jövő évben megvalósuló záró akkordot, a…
Fekete István Vuk című meséje ez idáig még sosem kelt életre táncszínpadon, most azonban mesejátékunkban megelevenednek a jól ismert figurák,…
Mikor valami véget ér, az egyben kezdete is valami másnak. Az idő kontinuumában szakadék támad ilyenkor, se ott, se itt…
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
