A szertarást a régi, ősrégi és az újabb, sőt a legkorszerűbb szabályok szerint végrehajtó szereplők szemlélői és aktív megvalósítói az egymásra épülő, bonyolult folyamatoknak, amelyek szekvenciái egymásba fonódóan rejtik el (és a hozzáértő számára fedik is fel) kezdetüket és végüket, amely vég nem a lezárás, sohasem a befejezés, hanem a végtelen és örök újrakezdés pillanata, a zárlatok és kezdetek csak… több
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2022. május 24. kedd, 19:00
A rítusok celebrálói egyben a beavatásra kerülők maguk, a státuszok nem csak felcserélhetők, de örökös forgásban is vannak. A világ egyszerre pusztul, elenyész, széthullik, elbomlik, rozsdállik és penészedik (így lesz az újnak humusza) és ragyog, csillog, magasztos és felemelő, mert minden arra utal, egy új, dicső minőség hordozói leszünk, az új megszületése, az új minőségbe való belépés, az újjászületés pillanata előtt állunk, sőt ki tudja, már el is érkezett a pillanat, mi is részesei lehetünk a nagy mű megvalósításának, hisz újjászületve a szentek, lovagok, harcosok körébe kerülvén már mi is hordozzuk a tudást, az érzékelés, minden korábban tapasztaltnál élesebb látás, szaglás, tapintás, hallás, ízlelés és kifejezés képességét. Ehhez el kell veszítsük mindazt a felszínes, gyatra, ócska, világot, amit eddig öröknek tudtunk, a tegnap már hajdani, bizonytalan múlt, amorf és tompa, elemeiben összemosódó és értelmezhetetlen emlék a jelen tisztán ragyogó fényéhez képest.
Látványterv:
Szurcsik József KGP
Animáció: Karácsonyi Attila
Zene: Kovács Jeromos
Fényterv: KGP
Koreográfia: Kovács Gerzson Péter
Az előadás bemutatója a Nemzeti Táncszínházban, közös programként valósul meg.
A produkció megvalósítását támogatja: Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.
Amióta a Paradicsomban a magányán búsongó Ádámnak ügyesen társat, vagyis „oldalbordát” barkácsolt a Jóisten, a világ rendje, hogy az ember ne éljen egyedül. Ugyanakkor, bármilyen közel kerüljön is hozzánk valaki, nem mindig könnyű nap nap után együtt lenni vele. Életszövetségünk olykor kiállja az idő próbáját, és a kezdeti fogadalomhoz híven „holtomiglan-holtodiglan” lesz belőle, máskor megborul egy rosszul nyomott fogkrémen, vagy be nem vallott horkoláson.
Mire vágyik valójában az ember? Nehéz a válasz, hiszen egy tökéletesre teremtett világból a kiutat, a kiűzetés után az Édenbe vezető visszautat keresi folyton folyvást. Az Éva és Ádám című est ezzel az univerzális kérdéssel foglalkozik, két fiatal koreográfus alkotó mozgásnyelvén és művészi megjelenítésén keresztül.
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj…
„...a Héttorony mélyében fekszik a mérhetetlen kincs, melynek a Barát az őre; bizonyos éjeken látni őt völgyeket áthágó lépéssel, fejével…
Lacus Pelso: a Balaton latin elnevezése.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
