Indiai táncjáték egy régi, mégis nagyon aktuális témáról, halandóknak tanulságul, okuljanak belőle, mielőtt az óceán újra elárasztja a világot, s elragadja minden féltve őrzött kincsüket.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. november 21. szombat, 19:30
Az óceán kincsei - indiai táncjáték
Sivasakti Kalánanda Táncszínház
Néptánc előadás egy felvonásban, 70 percben
Egyszer régen, nagyon régen, az indiai mitikus időkben elpusztult a világ. Az óceán elöntött mindent és az összes értéket magával ragadta. Az addig folytonosan egymással rivalizáló „isteneknek” és „démonoknak” mindenük odalett, ráadásul a halhatatlanságukat is elvesztették. Egyszerű halandókká lettek. Ám azt mindannyian jól tudták, hogy a halhatatlanság itala, az Amrita, a tenger mélyén rejtőzik. Gondolták, ha összefognak, és együtt nekilátnak, közös erővel kiköpülhetik elvesztett kincseiket. A hatalmas feladathoz illőn választottak szerszámot. Köpülőfájuk egy óriási hegy, a köpülő zsinór pedig egy hatalmas kígyó volt. A munka során különböző nehézségek állták útjukat, ám végül meglett, amire legjobban vágytak, az Amrita. Bár elérték, amit akartak, a siker sokuknak csalódással járt, mert a halhatatlanság italából nem juthatott mindenkinek. Össze is vesztek, s akik pórul jártak, nem békéltek meg, s nem nyughattak, míg a világot újabb végveszélybe nem sodorták.
Indiai táncjáték egy régi, mégis nagyon aktuális témáról, halandóknak tanulságul, okuljanak belőle, mielőtt az óceán újra elárasztja a világot, s elragadja minden féltve őrzött kincsüket.
Táncosok: Antal Anna, Kunvári Krisztina, Leat Leblanc Mihaela, Németh Tamás, Németh Veronika,
Pethő Kincső, Somi Panni, Szécsi-Berron Fatime, Vesztl Zsófia, Zboray Antónia
Zene: Tóth Szabolcs
Szöveg: Péri Benedek
Díszlet kellék: Oldal István
Jelmez: Csekő Etelka
Koreográfia: Somi Panni
Ismét felnőtt egy tehetséges, új generáció a néptánc iránt komoly elhivatottságot érző alkotók közül. Ezek a fiatal koreográfusok ott vannak a magyar színpadi néptáncművészet élvonalában, de hivatásos táncegyütteseknél eddig alig kaptak lehetőséget, hogy bemutathassák egyedi, csak rájuk jellemző, friss szemléletű műveiket, azt az újszerű látásmódot, amellyel ők a mi közös „régi” kultúránk felé fordulnak.
“... mert kézzelfoghatók voltak, de elérhetetlenek, mert jelen lévők voltak, de megragadhatatlanok, …” (Krasznahorkai László)
Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.
Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen…
Puha, fehér hótakaró borította be az erdőt, s a békésen szállingózó hópelyhek tánca közben az állatok izgatottan készülődnek a karácsonyra.…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
