self_Tango

„kezes lábas nász
fejetlen gyász
derékba tört tánc…”

A darab vezérmotívumai:

Tangó: Közös séta, amelyben a táncosok pillanatról pillanatra döntenek a követendő lépésekről. A tangó markáns férfidominanciát mutat, ami kezdő pároknál valóság, az összehangolódott párok esetében azonban csak látszat: a harmonikus táncban a férfi érzékeli a nő igényeit, és élménnyé teszi számára a táncot azzal, hogy előkészíti a lépéseit.

Ön-tangó: A fel nem kért nő tánca az ön-tangó, ahol a magányosság mélyen áthatja a szereplő minden rezdülését. Egy szingli életorma, kényszerből kreált hímnős lét, harmonikusnak tűnő skizofrénia, fura utópia. Elsőre…
Azonban magában rejti a lehetőségét egy olyan önmagunkkal folytatott táncnak, ahol kiismerhetjük a lelkünk másik nemű lélekrészét, s egyensúlyba hozhatjuk ezt a két részt önmagunkon belül. Valós társsal igazán az kapcsolódhat, aki képes önmagát is táncba vinni…

Karma-fonat: Egy elképesztő hosszú női hajfonat, amely a messzi múltban-az ősi női erők forrásánál gyökerezik és nő bele folyamatosan a jelenbe. Első viselője egy a csodálatos Polipnő volt, akinek tengernyi dús, göndör hajcsóváiról mítoszok szólnak. A hajkorona további örököseinek csalódásai, tragédiái és traumái is beleszövődtek az emlékfonatba. Ez az erőnyaláb, ami az évszázadok során egy fura horgonnyá alakult most újra kibomlik…

Test-húrok: Valós férfi női kapcsolódások, különböző pontokon. Fogadalmak, kötések, elköteleződések, egymásra utaltság, rugalmasság és merevség, biztonság és szabadság: ahol a férfi és a női erő kiegészíti egymást…

„… női haj-monológ visszhangzik férfi tettben
férfi tett visszhangzik női haj-monológban”