Három női táncművész kortárs, tiszta táncnyelven hoz létre egy közös, kollektív testet. Jelenlétük nem karaktereket ábrázol, hanem állapotokat: ellenállást, szétesést, őrületet, felszabadulást és újrakapcsolódást. A „boszorkány” itt nem szerep, hanem egy létezési forma – egy jelenlét, amely kibillen a normából, és nem akar visszatérni oda.
Az előadás az „őrület” fogalmát nem pszichológiai kérdésként kezeli, hanem társadalmi ítéletként: annak következményeként, amikor valakit előbb zavarónak, majd veszélyesnek, végül eltüntetendőnek minősítünk. A testek nem esztétikai tárgyként jelennek meg a színpadon, hanem élő kérdésként, amely a normalitás határait feszegeti.
A minimalista színpadkép, a markáns fényhasználat és a zenei textúrák finom, majd egyre intenzívebb rétegei együtt rajzolják ki azt az ívet, amelyben a fojtogató struktúrákból lassan felszabadulnak a belső terek. Az előadás nem válaszokat kínál, hanem teret nyit: annak a vizsgálatára, hogyan válik valaki „túl sokká”, és miért ismételjük újra és újra a kizárás gesztusát.
SALEM
Koreográfus, táncművész: Vasas Erika
Táncművész: Lőrincz Emma
Táncművész: Baumgartner Krisztina
Fény- és látványterv, díszlettervező: Molnár Péter József
Zeneszerző: Mádi László
Dramaturg: Mezei Bence
Promóciós fotózás: Hirling Bálint
Videó és trailer készítése: Ács István
Jelmeztervezés, smink: Pintér Áron Tamás