Hogyan viszonyulunk egymáshoz? Hogyan szeretjük vagy utasítjuk el a másikat? Hogyan reagálunk? Miképp okozunk a másiknak fájdalmat, amikor nem akarunk vagy épp amikor akarunk, ha már egy rosszalló tekintet is meg tudja változtatni valaki napját? Minden magunk mögött hagyott élmény egy következőt táplál és csak rajtunk múlik miként épül fel.
Két ember, egymástól távol, nem beszélnek egymással. Két ember, közel egymáshoz, nem néznek egymásra. Amikor megtalálják a közös hangot, még akkor sem néznek egymásra, csak egymás után. Nem kell mondaniuk semmit, a test beszél helyettük, a legalapvetőbb kapcsolódás. Másokhoz, magunkhoz, a kifejezéseinkhez, mindenhez. Minden rezdülésünk: egy nyitott könyv lapjai.
Néha elfelejtjük, hogy élvezzük is a táncot, hogy alkottunk valamit, hogy szeretjük. Próbálunk elmondani, viszonozni valamit, ehelyett gépekké válunk. Pedig ha együttműködünk, nagyszerűek vagyunk, erre emlékeztessük magunkat. És ne feledjük a narancsokat!
Előadók:
Bozsányi Liliána , Gyevnár Réka , Joó Renáta , Dabóczi Dávid , Barna Krisztián , Mádi László
Fény: Fogarasi Zoltán
Témavezető és jelmeztervező: Szűcs Edit
Jelmezek: Bukovácz Lilla, Velkey Virág
Öltöztető: Deák Orsolya
Asszisztens: Eduardo Zúñiga
Koreográfus: Gustavo Ramirez Sansano
Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, NKA, Budapest Főváros Önkormányzata, Erzsébetváros, Közép-Európa Táncszínház Alapítvány, Nemzeti Táncszínház
Az előadás bemutatója a Nemzeti Táncszínházban, közös programként valósult meg.
