Cuhorka Emese és Molnár Csaba 2010 óta dolgoznak együtt különböző formációkban. Első közös önálló alkotásukban azt kutatják, hogyan rendelődik alá a test külső és belső erőknek, hogyan tárgyiasul, formálódik, s válik az érzékeltetés eszközévé.
Mechanikus képek a kollektív tudattalanból. Jelenés áradat, amelyben az emberiség állapotai összekeverednek. Utazás, amely az automatizmus révületén át közelít az állandó tenni, hatni akarás ösztönös kényszeréhez.
A darabobjektíven veszi szemügyre, hogyan lesz a test önmagunk és mások mestermunkája, a tudatos és tudattalan demonstrációk felülete. A tánc ezúttal nem szubjektív önkifejezés, hanem egy sajátos eszközkészlet elszemélytelenített alkalmazása. Az alkotók kiindulópontja a Bauhaus eszme. Saját testüket egy funkcionális, gépies, ugyanakkor érző egységként mutatják be. Arra keresik a választ, milyen jelentéseknek tud hiteles felületet adni a táncos teste a rárakódott szerepek és feladatok terhe alatt. Tekinthetünk-e a testre úgy, mint hatni képes, autonóm entitásra?
Az előadás a dunaPart - Kortárs Előadóművészeti Platform keretében valósul meg.
Alkotók és előadók: Cuhorka Emese, Molnár Csaba
Zeneszerző: Gryllus Ábris
Fény: Dézsi Kata
Jelmez, kellék: Vass Csenge
Mentor: Fülöp László
Adminisztrátor: Básthy Ágnes
Korábbi nagysikerű mesedarabjai után a Magyar Nemzeti Táncegyüttes újabb kalandra hívja a gyermekeket:…
A táncmű egyfajta sűrítmény, a Lorca mű olvasása után bennem kialakult érzések,gondolatok esszenciája,…
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
