Flamenco Soul

Carmen a szabadság szimbóluma. Története az olthatatlan vad szerelem drámája.

A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.

Fiatal koromban, mielőtt felfedeztem volna a táncművészetet és teljesen elköteleződtem volna mellette, a rajzolás nyűgözött le. Ma is ugyanezt a megszállottságot őrzöm abban, amit munkáimban a mozdulat felépítése és térbe helyezése iránti vonzalomnak nevezek. Honnan indulok, hová tartok, mi lesz az utam... Valószínűleg megőriztem ezt a kimondhatatlan késztetést, hogy nyomot hagyjak a művészi gesztussal, párosulva a szívügyemmel: az idővel való kapcsolattal.