A magába feledkezett, fekete zakóvá lett élet története. Hétköznapi világunk megelevenedik, az élet körülvesz minket, mindez rólunk szól. A sebesen forgó mókuskerékből ki sem látunk, meg sem állunk. Vak bolyongás egy végtelen alagútban a „lenni” valóság érzéséért. A realitás elveszik, a racionalitás intellektuális fortélya csődöt mond.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. november 15. vasárnap, 19:30
...ÉS FEHÉR
PR-Evolution Dance Company
Időtartam 40 perc
A magába feledkezett, fekete zakóvá lett élet története. Hétköznapi világunk megelevenedik, az élet körülvesz minket, mindez rólunk szól. A sebesen forgó mókuskerékből ki sem látunk, meg sem állunk. Vak bolyongás egy végtelen alagútban a „lenni” valóság érzéséért. A realitás elveszik, a racionalitás intellektuális fortélya csődöt mond.
Valami halvány fény dereng az úton, mint apró, égő mécses: az érzékiségünk lángja, a szív valódisága, a női minőség szakrális ereje. Mágia és belső fény.
Öt gyönyörű nő, igazi jelenések, akik megjelenítik a mai világunkat, amelyben most élünk és rohanunk. Ahogyan a nők megélik a fekete arctalanságot, a lendületet, a törtetést és azt a rejtett, szunnyadó szubsztanciát, ami megnyilvánulni kívánkozik, hogy utat mutasson: a finomságot, a szakrális teremtő erőt, a mágikus belső fényt és varázslatot. Hatalmába keríti az embert az odaadás, a szexus, az érzelmek pulzálása, a nő bonyolultnak tetsző, sokféle arca, és az önmagában olyan egyszerű,mégis elragadó és lenyűgöző szépsége.
Táncművészek: PR-Evolution Dance Company
Zeneszerző: Domonkos Csilla Csillartmusic
Zenei munkatárs: Moldvai Márk
Ének: Domonkos Csilla
Hegedű: Lantos Zoltán
Látvány, vetítés: Szűcs Orsolya
Jelmez: Nemes Nóra
Világítás: Stadler Ferenc
Dramaturg: Nemes Orsolya
Koreográfia: Nemes Zsófia
"Olyanok vagyunk mi is, mint Az álmok anyagja: kurta életünk Keretje álom." (Szász Károly fordítása)
Orkán, szörnyű szélvész, vihar repíti be a térbe (a jelenbe? a valóságba?) a darab szereplőit, majd tovább sodorná őket (vissza a múltba vagy a tovább, a jövőbe?), de megvetik a lábukat, megkapaszkodnak (mibe? egymásba? az emlékeikbe? a vágyaikba?) és maradnak, maradni akarnak (hol? hol is vagyunk?).
Gyökereink a mélybe nyúlnak. A falu zárt, hagyományőrző közössége szövetkezett a természettel, melyhez elszakíthatatlan kötelékek láncolták. Itt ideje volt az éneknek, a táncnak, a születésnek és a meghalásnak… Óriás-gyermekek apáink, nagyapáink válláról szemlélték a világot. Mi is ezt a régről jövő tudást szeretnénk közvetíteni az ő segítségükkel, táncban, muzsikában megmutatva.
Ebben a műsorban azok lépnek fel,akik talán ma még csak csillagocskák, de ők a jövő csillagai! Tavaszi gálaestünk a művészképzésből…
Az emberiség mára nagyon eltávolodott eredendő, természetes közegétől. Miközben vágyunk egy harmonikusabb életre, nap mint nap mégis egyre nagyobb a…
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
