Az előadás első részében Vivaldi klasszikusa A négy évszak kerül bemutatásra az Compagnia Opus Ballet előadásában. Míg az est második felében Ha a világ enyém lenne címmel a Budapest Táncszínház áll színpadra.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: štvrtok, 05. máj 2022, 19:00
The four seasons / A négy évszakÉrzékszerveink számára úgy jelenik meg „A négy évszak”, mint egy lenyűgöző reneszánsz szárnyasoltár. Vivaldi nemcsak zeneszerző, hanem a hangszerek alapos ismerője is volt: ez a műve nagyszabású filmforgatókönyvhöz hasonlítható.
Az egyes alkotóelemek által megteremtett narratíva arra késztet bennünket, hogy a természet, az ember és az idő kapcsolatáról elmélkedjünk. Gondolatainkban növények, állatok, szél, kövek képzete jelenik meg... Vivaldi rendkívüli „képsorai” pedig madarakat, vizet, pásztorokat, táncot, meleget és hideget idéznek fel... így ölt formát a négy évszak.
Az évszakokmélyén megbúvó üzenet: a változatos formákban megnyilvánuló természet alszik és ébred, meghal és főnixként születik újjá, akár a metronóm ütemére vett négy lélegzet. A természet az emberi lét színtere, az ember pedig öregségéig és haláláig alkalmazkodik annak különböző ciklusaihoz, mint Cranach Az ember három életkora című festményén.
Az emberi élet a természetben uralkodó, folyamatos mozgáshoz igazodik, éppen úgy, ahogy a hangszerek hangja kísér bennünket a lélek mélyére vezető utunkon: Vivaldi a természet iránti mélységes tiszteletre, az egyensúly megtalálására sarkall bennünket, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az ember képes kárt tenni a természetben, elpusztítani.
Az idő nemcsak az évszakok állandó körforgásának meghatározója, hanem az ember élettartamát is megszabja, és sosem győzünk csodálkozni múlásán. A hangszerekhez hasonlóan a természet minden eleme is saját egyediségében létezik. A fa olyan meghatározó elemként emelkedik ki ebből a panorámából, mint az ember életében a családfa.
A szerző a természet bemutatásával tárja fel előttünk korának szellemi gyökereit ezen a harmonikus utazáson, amely hatalmas hírnevet szerzett neki a velencei zenei élet olyan hamisítatlan és jellegzetes kifejeződéseként, mint amilyet Pietro Longhi képviselt a festészetben.
Ha a világ enyém lenne
Elmélkedéseim során magányosan gondolkodom – de ne gondoljatok valami szomorú dologra – ezesetben a magány csak egy nyugodt, békés elmélkedés a létről. Szembejön velem mindig egy varázslatos szám: a „3”, mely szám minden gondolat mögött az idő bűvkörét kérdi fel analizálni. Mi volt, mi van, mi lesz? Ki voltam, ki vagyok, és ki leszek? Az a megfoghatatlan dolog, amit léleknek nevezünk, honnan jött, hol van és hová lész? Mindig ez a mágikus „3”. Mit hallottam a nagyszüleimtől, a szüleimtől? Mit adok tovább a gyermekemnek és az unokáimnak? A felnőtt ember nem csak a tanulmányaiból – tapasztalatból is tudja, hogy mindig minden változik. Mégis teljes erőből, tiszta szívből ragaszkodunk egy életen keresztül mindenhez az életben, amit jónak, pozitívnak és szépnek találunk. Ragaszkodunk szeretteinkhez, kultúránkhoz, és próbálunk egy olyan világot teremteni magunk körül, amelyben ezen értékek az állandóságot, az örökkévalóságot célozzák. Erőt és hitet adnak nagyszüleim meséi és azok a hősök, kik szeretetében nőttem föl. Tanulmányaim és tapasztalásaim egy számomra kedves világot favorizálnak és próbálnak életben tartani. A mindennapok teendői és valami furcsa rohanás nem mindig engedik, hogy tisztán lássuk magunkat és a körülöttünk lévő világot. Egyben biztos vagyok: hogy én, mint ember, egymagam nem tudtam volna, nem tudnék, és nem leszek képes megküzdeni az élet kihívásaival. Miközben a lelkem szárnyalni szeretne, mégis a legeslegfontosabbak azok az emberek, akik életem során mellettem voltak, és együtt éltük a mindennapok szomorú hétköznapi és vidám perceit. Az elmúlt években mintha jobban zavarnának a világ változásai, mint azelőtt. Sokszor féltem az embert, és sajnos nem értem, miért akar mindenáron a feje tetejére állni. A darab címéből érezhető, hogy valami lehetetlent szeretnék, de higgyétek el, nem őrültem meg, csak mindabból, ami fontos számomra, szeretnék egy keveset megmutatni magam, a táncosaim és a közönség örömére, mert hogy lehetőségem van rá, és tudjátok, az embernek addig kell alkotni, míg az a bizonyos megfoghatatlan, vagyis az idő engedi.
The four seasons / A négy évszak
Zene / Music by Antonio Vivaldi
Jelmez / Costumes: Beatrice Laurora, Isabella Fumagalli, Maia Sikharulidze
Fénytervező / Light design: Laura De Bernardis
Művészeti igazgató / Artistc direction: Rosanna Brocanello
Koreográfus / Choreographed by Aurelie Mounier
Ha a világ enyém lenne / If the world were mine
Jelmeztervező / Costumes Designer: Földi Béla
Fénytervező / Light design: Földi Béla
Koreográfus / Choreographed by Földi Béla
A hétvégi Ringató foglalkozásokra az apukák, nagyszülők és minden szeretett hozzátartozó is el tud jönni énekelni és játszani. Ünnepi hangulatban telnek azok a Ringatók, ahol minden családból több felnőtt is elkíséri a gyerekeket.
Ismét felnőtt egy tehetséges, új generáció a néptánc iránt komoly elhivatottságot érző alkotók közül. Ezek a fiatal koreográfusok ott vannak a magyar színpadi néptáncművészet élvonalában, de hivatásos táncegyütteseknél eddig alig kaptak lehetőséget, hogy bemutathassák egyedi, csak rájuk jellemző, friss szemléletű műveiket, azt az újszerű látásmódot, amellyel ők a mi közös „régi” kultúránk felé fordulnak.
A RAMAZURI látványos, élőzenével kísért és akrobatikai elemekkel tarkított tánc-cirkuszi kavalkád, melyben derűs és szellemes koreográfiák követik egymást. Újszerűségével, derűjével és magával ragadó lendületével egy bő év alatt a Társulat egyik legnépszerűbb produkciója lett, melyet már több mint 10 ezer ember látott különböző országokban és városokban. A Duda Éva Társulat ezzel az esttel elrugaszkodik a táncszínházi világ új dimenziójába. Olyan szavakon túli, tágabb univerzumba invitálnak, ahol a kezdés pillanatában eltűnik az idő és élvezhetjük a pezsgő kalandot. Egyedi, megismételhetetlen percek, az élet ünneplése, mert mulatságnak mindig lennie kell! Alkotó táncművészek: Eleonora Accalai, Bacsó Gabriella, Bundschuh Vera, Dévai Lúcia, Dragos Dániel, Dudás Gergely, Füzesi Csongor, Ivanov Gábor, Javier Mario Salcedo Hernández, Szilvási Anna Zeneszerzők és előadók: Farkas Izsák, Szarvas Dávid Díszlet: Duda Éva Jelmez: Kiss Julcsi Fénytervező: Pető József Trénervezetők: Csuzi Márton, Zoletnik Zsófia Trénerek: Lakatos Leonetta, Ott Olivér, Lennart Paar, Újvári Milán Koreográfus asszisztens: Csák Beatrix, Vitárius Orsolya Produkciós vezető: Huszár Ágnes Rendező-koreográfus: Duda Éva Az előadás bemutatója a Nemzeti Táncszínházban, közös programként valósult meg. Támogatók: EMMI, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Táncszínház, Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata, Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület, Inspirál Cirkuszközpont, Movein Stúdió Külön köszönet: Faller Zoltán – airtrack.hu, Gortva Krisztián, Ott Olivér – Pattanj Sportegyesület, Vági Bence – Recirquel
Zsuráfszky Zoltán egész pályáját végigkíséri a versek és mozdulatok párbeszéde. Koreográfiáiban a néptánc hagyományos formái mellett mindig jelen volt a…
Egy szekrény sok mindent rejthet, különösen akkor, ha rajta keresztül átléphetünk egy másik, mesebeli, varázslatos dimenzióba. A mű főhőse egy…
Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen…
položka/y v košíku
celkom:
Váš časový limit na nákup vypršal. Prosím, znova vložte vstupenky do košíka.
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
