A világ átfordult egy olyan oldalára, amit még az emberek nagy része nem tud helyesen és egészségesen kezelni. Elárasztottak minket lehetőségekkel és mi a bőség zavarában, ezeknek a lehetőségeknek csupán a felszínét vagyunk hajlandóak megpiszkálni, ugranunk kell a következőre, mert az színesebbnek tűnik. A digitális szocializáció magasfokú művelői lettünk. Sokszor már szinte testrészként tekintünk az elektronikus készülékeinkre.
Milyen lesz az élet amikor egy olyan modern érába lépünk, ahol a személyes, fizikai jelenlét teljesen értékét veszti és megszűnik? Ennek eredményképpen sorra rácsatlakozunk egy digitális hálózatra, szerverre, ahol mi, mint hús-vér emberi lények nem leszünk fontosak, pusztán szolgáltatott adataink lesznek értékesek. Mi történik akkor, amikor levetkőzzük finomhangolt emberi tulajdonságainkat és eljutunk a látás nélküli nézésig, a tudattalan cselekvésig? Mi lenne, ha ez a digitális világ megszűnne? Tudnánk újra barátkozni? Mernénk egymás szemébe nézni? Meg tudnánk fogni egymás kezét? Meg tudnánk szólalni?
Előadók: Bozsányi Liliána, Gyevnár Réka, Ungi Krisztián, Barna Krisztián
Mentor: Szögi Csaba
Zeneszerző, hangtechnikus: Mádi László
Fénytervező, fénytechnikus: Fogarasi Zoltán
Öltöztető: Dabóczi-Deák Orsolya
Alkotó: Dabóczi Dávid
Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Imre Zoltán Program, Nemzeti Táncszínház, SÍN Művészeti Központ, Közép-Európa Táncszínház, Közép-Európa Táncszínház Egyesület
Az előadásban stroboszkóp szerepel.
