A HEPA című előadásban Finta Gábor koreográfus a hazai táncélet prominens művészei által megjelenített szemet gyönyörködtető tragikomikus jeleneteken keresztül ábrázolja felettes énünkkel vívott mindennapi harcunkat.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. március 7. szombat, 19:00
BEMUTATÓ - HEPA / SHOW (16)
Finta Gábor / Újvári Milán
HEPA
Láthatatlan, ám elszakíthatatlan kötelékek fűznek bennünket mindenhez és mindenkihez. Világunk e számtalan kötelékekből szinte ringet von körénk, melyben újabb szálakon függünk, mozgunk, indulunk vágyaink, kötelességeink, érdeklődésünk irányait követve, azok húzásának engedelmeskedve vagy éppen ellene feszülve, s ha elérjük a küzdőtér határát, az visszahajít bennünket a létünket, cselekvésünket meghatározó szálak erdejébe. Ez a ring azonban életünknek mindössze keretet ad, értelmet semmiképpen.
Mire vagyunk ebben a hálórendszerben – ezúttal szó szerint –kötelezve? Van-e kiút szálainak gúzsából? Kiránthatjuk-e magunkat, mint Münchausen báró, e szálak rengetegéből saját hajunknál fogva – s ha igen, innen hová kerülünk?
A HEPA című előadásban Finta Gábor koreográfus a hazai táncélet prominens művészei által megjelenített szemet gyönyörködtető tragikomikus jeleneteken keresztül ábrázolja felettes énünkkel vívott mindennapi harcunkat.
Mentor és fénytervező: Földi Béla
Díszlettervező: Morgana Machado Marques (NL)
Zeneszerző: Pacsay Attila
Jelmeztervező: Kasza Emese
Konzultáns: Dr. Nagyillés János
Koreográfus: Finta Gábor
SHOW
„Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem az, amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.” Mark Twain
KÉRDÉS: Mit látunk? A. Azt látjuk, ami van. B. Azt látjuk, amit látni akarunk. C. Azt látjuk, amit a dolgok magukból láttatni akarnak. D. A fentiek mindegyike.
Újvári Milán egész estés szóló előadásában hétköznapi gesztusokból kiindulva (azokat groteszk fénytörésbe helyezve) a klasszikus burleszk stílusjegyeinek fölhasználásával beszél olyan, a korunk társadalmára nagymértékben jellemző fogalmakról, mint az elidegenedés, a manipuláció és az átlátszatlanság.
Az előadás humorral, játékosan kérdez rá helyünkre abban a társadalomban, amiben annak ellenére érezzük magunkat gyakorta teljesen elveszve, hogy elméletileg mi magunk alkotjuk. Belőlünk áll. Mégis hogyan vagyunk képesek működtetni valamit, aminek a működésével nem vagyunk tisztában? Rendszerint még azzal a ténnyel sem, hogy egyáltalán működtetünk bármit is. Magyarán: funkcionálhat-e jól egy test, amelynek bal keze egy csöppet sem tudja, mit csinál a jobb?
Átlátható-e az egész, aminek a része vagyunk?Egyáltalán: tényleg része vagyunk valami egésznek? (És mi egyébként részek egésze vagyunk?) Összeáll-e egyáltalán részekből bármilyen egész?
Újvári Milán az előadás során nem húz szigorú határvonalat a mozgáskarakter-ábrázolás, a tánc, a pantomim vagy akár a hagyományos prózai színészi szerepformálás közé, ellenben zacskót igenis húz a fejére, amint ez a képen is világosan látható. A kérdés csak az, hogy mit is látunk tulajdonképpen.
Dramaturg: Laboda Kornél
Zene: Fancsikai Péter
Fény: Vida Zoltán
Díszlet és jelmez: Kiss Julcsi
Fotó és videó: Várnagy Kristóf
Koreográfus: Újvári Milán
Zs. Vincze Zsuzsa koreográfus több évtizedes alkotó munkájának formanyelve a magyar folklór, az eredeti néptánc, amely szűnni nem akaró inspirációt jelent az idén Kossuth-díjjal kitüntetett művész számára. Az egy egész életutat összegző műsorban megannyi ihlető érzelemre komponált tematikus koreográfiák és a magyar néphagyomány iránti szenvedélyről tanúskodó előadásrészletek kerülnek bemutatásra.
Amióta a Paradicsomban a magányán búsongó Ádámnak ügyesen társat, vagyis „oldalbordát” barkácsolt a Jóisten, a világ rendje, hogy az ember ne éljen egyedül. Ugyanakkor, bármilyen közel kerüljön is hozzánk valaki, nem mindig könnyű nap nap után együtt lenni vele. Életszövetségünk olykor kiállja az idő próbáját, és a kezdeti fogadalomhoz híven „holtomiglan-holtodiglan” lesz belőle, máskor megborul egy rosszul nyomott fogkrémen, vagy be nem vallott horkoláson.
A Diótörő balett ötlete a cári színház egykori igazgatójától származott. E. T. A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály című meséje alapján olyan mese-balettet akart színpadra vinni, ami minden addigit felülmúl, mind hangzásban, mind pedig látványban. Csajkovszkijt kérte fel a muzsika megkomponálására. A hattyúk tava és a Csipkerózsika után harmadik, egyben utolsó balettje is nagy sikert hozott a szerzőnek. A Diótörő zenéjéből előbb a hat tételes szvit került bemutatásra 1892. márciusában, majd ugyanezen év decemberében bemutatták a pompásan kiállított színpadi művet is. A Diótörő a balett irodalom leggyakrabban játszott darabja lett.
Gyermektáncházba várjuk az érdeklődőket a Nemzeti Táncszínházban vasárnaponként 10:00-tól 11:30-ig. A programban moldvai és gyimesi népzene és néptáncok, énekes népi…
Nem Kahlo élettörténetét, hanem életútja és művészete által inspirálva egy önálló látványszínházi víziót mutatunk be egy drámai, ám mégis színes…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
A Nemzeti Táncszínház fenntartója.
