Színház

A Ringató foglalkozásokon megismertetjük a kisgyermekes családokkal a zenei nevelés lehetőségeit. Célunk, hogy a szülők és a gyerekek átéljék a közös éneklés és játék élményét. Várunk mindenkit, aki maga is úgy érzi, fontos az, hogy a művészet eszközeivel neveljünk, aki szívesen énekel, bővíti a dalkincsét, vagy éppen önmaga bátortalan az éneklésben.

A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.

Gyermektáncházba várjuk az érdeklődőket a Nemzeti Táncszínházban vasárnaponként 10.00-tól 12-ig. A programban moldvai és gyimesi népzene és néptáncok, énekes népi játékok, népmesék, a legkisebbek számára ölbeli játékok. Az esztendő menetét mondókákkal, a népszokások megelevenítésével követjük.

Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a Sors rájuk ró. A Sors, ami néha jót, örömöt, szerelmet, máskor bánatot, halált hoz számukra.

Az ORIGIN c. előadás egy új kezdetről, új indulásról, egy elemi ösztönnel megáldott táncprodukció. Hét fiatal, energetikus női táncművész képviseletében az előadás egy benső univerzumot mutat meg, megtalálva a legőszintébb létezést a színpadon.

Az 1909-ben íródott LILIOM avagy egy csirkefogó élete és halála zsigerből elragadja a nézőket. Egy kis szobalány és egy körhintás legény közötti erőteljes és kaotikus szerelem történetét meséli el. Nyomorúság, nyers érzések, törékenység. A szereplők felelősséget vállalnak sorsukért, és bezárkóznak kudarcaikba, mintha százszor megtennék ugyanazt az utat anélkül, hogy változtatnának rajta.

Korunkban szinte minden a külsőségekről szól. Hogy nézünk ki, mit viselünk, hol lakunk, miket birtoklunk, hová járunk enni, sportolni, nyaralni, milyen státuszt töltünk be a világban az általunk birtokoltak révén. Meghatározzák az identitásunkat.

Fekete István Vuk című meséjének táncszínpadi előadásában megelevenednek a jól ismert figurák: Karak, Vahur, Tás, a „Simabőrű” és még számos mesebeli szereplő mellett természetesen Vuk, akinek játékos, eleven karakterében minden gyerek magára ismerhet. Csalafinta csínytevésein és kalandozásain át a gondoskodó szeretet segítségével fedezi fel az életet.

Nem Kahlo élettörténetét, hanem életútja és művészete által inspirálva egy önálló látványszínházi víziót mutatunk be egy drámai, ám mégis színes és élettel teli világról.

Long: I. Yeonhee-projekt: Tradicionális előadás és moderntánc Az előadókon és táncosokon kiegészítőként népiütőhangszereket is láthatunk, miközben a színtéren táncolva újragondolják az utcaszínház hagyományos elemeit. A nézőközönség a színtér két oldalán foglal helyet, így mindenki testközelből csodálhatja, ahogy megszűnik a határ a hagyomány és a modernitás, az előadás és a tánc között. Ez az előadás egészen az alapoktól alakítja át a koreai identitást a felbomlás és egyesülés végtelen folyamatában, ehhez felhasználja a tiszta statikus energiát, az ismétlődést és redukciót, a lassúságot és ürességet.

“... mert kézzelfoghatók voltak, de elérhetetlenek, mert jelen lévők voltak, de megragadhatatlanok, …” (Krasznahorkai László)